Maleáki
1. fejezet
1. vers
Az Örökkévaló igéjének hirdetése Izráelhez Maleáki által:
2. vers
Szerettelek benneteket, úgymond az Örökkévaló, és ti kérdezitek, miben áll a te szereteted? Nemde testvére volt Ézsau Jákóbnak, úgymond az Örökkévaló, és én kedveltem Jákóbot
3. vers
és Ézsaut gyűlöltem, hegyeit pusztasággá változtattam és birtokát a sivatag sakáljainak adtam oda.
4. vers
Ha azt mondja Edóm, föl lettünk bár dúlva, de újra fölépítjük az omladékokat, így felel az Örökkévaló, a Sereg Ura: Ők építenek, de Én lerombolom és nevezik őket kárhozat határának és Istentől örökre megátkozott népnek.
5. vers
A ti szemetek látni fog és magatok fogjátok akkor mondani: Nagy az Örökkévaló, túl Izráel határain…
6. vers
A fiú tiszteli atyját és a szolga az ő urát, de ha atyátok vagyok, hol van az én tiszteletem, ha uratok vagyok, hol vagyon a hódolat irántam, így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura hozzátok, ti papok, megvetői szent Nevemnek, bár azt mondjátok: „Miben tanusítottunk megvetést szent Neved iránt?
7. vers
Azzal, hogy bemutattok oltáromon tisztátalan kenyeret. És azt kérditek, mivel szennyeztük be oltárodat, holott magatok mondjátok: Isten asztala megvetni való.
8. vers
Ha pedig bemutattok áldozatra vak állatot, azt nem tartjátok helytelennek, ha bemutattok béna és beteg állatot, az szemetekben nem bűn. Mutasd be a te helytartó parancsnokodnak, vajjon kedvelni fog-e érte, vagy jóakarattal lesz-e irántad, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura.
9. vers
Most csak kérleljétek az Örökkévalót, hogy kegyelmébe fogadjon minket – magatok vagytok okai ennek – vajjon jóakaratára méltat-e bárkit közületek? – úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura.
10. vers
Bár akadna köztetek valaki, aki végleg bezárná a szentély kapuit és nem gyujtanátok hiába tüzet oltáromon; nem találok kedvet bennetek, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura, és lisztáldozatot nem fogadok kegyesen tőletek.
11. vers
Mert napkelettől napnyugatig nagy az Én Nevem a nemzetek között és minden helyen tömjént füstölögtetnek és áldoznak Nevem tiszteletére, tiszta áldozatot, mert nagy az én Nevem a nemzetek között, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura.
12. vers
Ti pedig megszentségtelenítitek azt, midőn azt mondjátok, az Isten asztala meg van gyalázva és a gyümölcse és kenyere megvetésre méltó.
13. vers
És azt is mondjátok: micsoda gyötrődés ez! és lekicsinylitek, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura, és áldozatul hozzátok a rablott állatot, a bénát és a beteget és vele hozzátok a lisztáldozatot, vajjon kegyesen fogadjam azt kezeitekből? – mond az Örökkévaló.
14. vers
Átkozott az álnok, akinek van nyájában hím és fogadalmat tesz és hibásat áldoz az Istennek, mert nagy uralkodó vagyok Én, úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura, és Nevem félelmetes a nemzetek között.
Könyvek
