Józsua könyve
2. fejezet
1. vers
És elküldött Józsua, Nún fia, Sittimből két férfit, kémekül titokban mondván: Menjetek, nézzétek meg az országot és Jerihót. És ők elmentek és elérkeztek egy vendéglátó asszony házába, akinek neve Ráháb volt és ott megháltak.
2. vers
És jelentették Jerihó királyának, mondván: Ime Izráel gyermekei közül férfiak jöttek ide az éjjel, kikutatni az országot.
3. vers
És Jerihó királya elküldött Ráhábhoz, mondván: Add elő a férfiakat, akik eljöttek hozzád, akik bementek házadba, mert ők az országot kikémlelni jöttek.
4. vers
És vette a nő a két férfit és elrejtette mindegyiket és azt felelte: Valóban eljöttek hozzám azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók
5. vers
és történt, midőn a kaput be kellett zárni, a sötétben a férfiak kimentek; nem tudom hová mentek azok a férfiak; vegyétek űzőbe őket iziben, mert még elérhetitek.
6. vers
Ő pedig felvitte a férfiakat a háztetőre és elrejtette őket a lenkévék alá, amelyek ki voltak terítve a háztetőn.
7. vers
És azok az emberek üldözőbe vették őket a Jordán felé vezető úton az átjárónál; és a kaput bezárták, mihelyt kimentek az üldözők.
8. vers
És mielőtt lefeküdtek volna a férfiak, az asszony fölment hozzájuk a háztetőre;
9. vers
és szólott a férfiakhoz: Tudom, hogy az Örökkévaló nektek adta ezt az országot és hogy a tőletek való félelem máris megszállott bennünket és reszketnek miattatok az ország összes lakói.
10. vers
Mert hallottuk, hogy az Örökkévaló kiszárította a Sástenger vizeit előttetek, midőn kivonultatok Egyiptomból és hallottuk, mit cselekedtetek az Emóri két királyával a Jordán túlsó partján, Szihónnal és Óggal, akiket elpusztítottatok.
11. vers
És mihelyt hallottuk mindezt, elolvadt a szivünk és nem maradt többé lélek senkiben miattatok, mert az Örökkévaló a ti Istenetek, aki Isten az égben fönt és a földön alant.
12. vers
És most esküdjetek meg nekem az Örökkévalóra, mivelhogy én jót cselekedtem veletek, hogy ti is jót fogtok cselekedni apám házával és adjatok nekem erre biztos jelet;
13. vers
és hagyjátok életben apámat, anyámat, fivéreimet, nővéreimet és mind az övéiket és mentsetek meg minket a haláltól.
14. vers
És feleltek neki a férfiak: Magunkat adjuk helyettetek halálra, ha el nem áruljátok ezt a mi dolgunkat; és ha majd az Örökkévaló nekünk adja ezt az országot, mi szeretetet és hűséget fogunk gyakorolni veled.
15. vers
És ekkor a nő lebocsátotta őket kötélen az ablakon át, mert háza a várfal bástyájában volt és ő tulajdonkép a várfalban lakott.
16. vers
És mondta nekik: A hegyekbe menjetek, nehogy rátok akadjanak az üldözők és rejtőzzetek ott el három napon át, amíg visszatérnek az üldözők. Csak azután folytassátok utatokat.
17. vers
És szóltak a férfiak hozzája: Csakis így leszünk feloldva az eskű alól, amellyel megeskettél minket;
18. vers
íme, amikor mi bejövünk az országba, ezt a bíborszínű kötélcsomót erősítsd meg az ablakban, amelyen át lebocsátottál minket és apádat, anyádat, testvéreidet és apád egész háznépét gyüjtsd össze magadhoz a házba.
19. vers
És lészen, hogy mindenki, aki kimegy házad kapuiból az utcára, annak vére a fejére száll, mi pedig mentek leszünk; aki pedig bent lesz a házban veled, annak vére fejünkre szálljon, ha bármilyen bántódása lenne.
20. vers
De ha elárulod a mi megbeszélésünket, akkor is föl vagyunk oldva az eskü alól, amit tőlünk vettél.
21. vers
És szólt: Teljesen szavaitok szerint úgy legyen. És elbocsátotta őket és ők elmentek és a nő rögtön odakötötte a bíborszínű kötélcsomót az ablakba.
22. vers
És ők elmentek és eljutottak a hegységbe és ott időztek három napig, amíg visszatértek az üldözők; és az üldözők keresték őket az egész úton, de nem találták.
23. vers
És visszatért a két férfi és lejöttek a hegyről és átkeltek a folyón és elmentek Józsuához, Nún fiához és elbeszélték neki mindazt, ami érte őket.
24. vers
És azt mondták Józsuának: Bizonnyal az Örökkévaló máris kezünkbe adta az egész országot és már reszketnek is előttünk az ország összes lakói.
Könyvek
