A Zsoltárok könyve
Salmo 78
A történelem tanítása
verso 1
Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!
→
1Krón 15,19
verso 2
Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.
→
Mt 13,35
verso 3
Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,
→
5Móz 4,9
verso 4
nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.
verso 5
Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.
verso 6
Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,
verso 7
hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.
verso 8
Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez,
→
2Móz 32,9
verso 9
mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján.
verso 10
Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását.
verso 11
Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett.
verso 12
Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején.
→
2Móz 7
verso 13
Tengert vágott ketté, és átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg.
→
2Móz 14,21
verso 15
Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből.
→
2Móz 17,6
verso 16
Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket.
verso 18
Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint.
verso 19
Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
verso 20
A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz, és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének?
verso 21
Az Úr ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen,
verso 22
mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében.
verso 23
Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat.
verso 24
Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik.
verso 25
Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak.
verso 26
Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével.
verso 27
Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövenye.
verso 28
Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré.
verso 29
Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik.
verso 30
De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel.
verso 31
Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait.
verso 33
Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben.
verso 34
Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után.
verso 35
Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk.
verso 36
De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki.
verso 37
Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez.
verso 38
Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata.
verso 39
Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.
→
Zsolt 103,14
verso 40
Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!
verso 41
Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.
verso 42
Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból,
verso 43
amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején.
→
2Móz 7
verso 44
Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból.
verso 45
Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk.
verso 46
Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.
verso 47
Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással.
verso 48
Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal.
verso 49
Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét.
verso 50
Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta.
verso 51
Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban.
verso 52
Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.
→
2Móz 14
verso 53
Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el.
verso 54
Bevitte őket szent helyére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott.
→
2Móz 15,17
verso 55
Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba.
→
Józs 24,11
verso 56
De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit.
verso 57
Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj.
verso 59
Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt.
verso 60
Elvetette sílói lakóhelyét, sátrát, amelyben az emberek közt lakott.
→
1Sám 4
verso 61
Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe.
verso 62
Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére.
verso 63
Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt.
verso 64
Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak.
verso 65
Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős,
verso 66
és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre.
verso 67
De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta,
verso 69
Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek.
verso 70
Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül.
verso 71
A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek.
verso 72
Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.
Libros
