A Zsoltárok könyve
Salmo 77
A csüggedéstől a hálaadásig
verso 2
Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
verso 3
Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni.
verso 4
Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
verso 5
Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom.
verso 6
Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön.
verso 7
Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem:
verso 8
Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok?
verso 9
Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre?
verso 10
Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
verso 11
Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
verso 12
Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira.
verso 13
Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.
verso 14
Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?
→
2Móz 15,11
verso 15
Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel.
verso 16
Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.)
verso 17
Láttak téged a vizek, ó, Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek.
verso 18
A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak.
verso 19
Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld.
verso 20
Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott.
→
2Móz 14,21
verso 21
Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.
Libros
