Salmo 140
A karmesternek: Dávid zsoltára.
Ments meg, Uram, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,
akik rosszat terveznek szívükben, mindennap háborúságot szítanak!
Őrizz meg, Uram, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!
Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)
Te vagy Istenem – mondom az Úrnak –, figyelj hát, Uram, könyörgő szavamra!
Én Uram, Uram, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.
Ne teljesítsd, Uram, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)
A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!
Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!
Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!
Tudom, hogy az Úr felkarolja a nincstelenek ügyét, a szegények jogát.
Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150