A Zsoltárok könyve
Salmo 107
Hálaadó ének nagy ünnepen
verso 1
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
verso 3
és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, északról és délről.
verso 4
Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost.
verso 5
Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük.
verso 6
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kimentette őket szorult helyzetükből.
verso 7
A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak.
verso 8
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
verso 9
mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.
verso 10
Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve,
verso 11
mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését.
verso 12
Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük.
verso 13
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből.
verso 14
Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte.
verso 15
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
verso 16
mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat.
verso 17
Vannak ostobák, akiknek szenvedniük kellett vétkes életük és bűneik miatt.
verso 18
Minden ételtől undorodtak, már a halál kapuihoz jutottak.
verso 19
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből.
verso 20
Elküldte igéjét, meggyógyította és a sír mélyéről kimentette őket.
→
Zak 9,11
verso 21
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért,
verso 22
mutassanak be hálaáldozatot, beszéljék el ujjongva tetteit!
verso 23
Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték.
verso 24
Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren.
verso 25
Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok.
verso 26
Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben.
verso 27
Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.
verso 28
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kiszabadította őket szorult helyzetükből.
verso 29
Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok.
verso 30
Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket.
verso 31
Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért és az emberekkel tett csodáiért!
verso 32
Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében!
verso 33
A folyókat pusztává tette, a forrásokat sivataggá,
verso 34
a gyümölcstermő földet szikessé a rajta lakók gonoszsága miatt.
verso 36
Éhezőket telepített oda, akik várost alapítottak lakóhelyül.
verso 37
Mezőket vetettek be, és szőlőket ültettek, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak.
verso 38
Megáldotta őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt.
verso 39
De azután megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és a gond miatt,
verso 40
amikor gyalázatot zúdított az előkelőkre, és úttalan pusztaságban kellett bolyonganiuk.
→
Jób 12,21
verso 41
De a szegényeket oltalmazza a nyomorúságban, nemzetségüket megszaporítja, mint egy nyájat.
verso 42
Látják a becsületesek, és örülnek, az álnokok pedig befogják szájukat.
→
Jób 5,16
verso 43
Aki bölcs, jegyezze meg ezeket, és értse meg az Úr kegyelmes tetteit!
Libros
