A Zsoltárok könyve
Salmo 102
Imádság nyomorúság idején
verso 1
Nincstelen ember imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az Úr előtt.
verso 2
Hallgasd meg, Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!
verso 3
Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!
verso 4
Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.
verso 5
Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.
verso 7
A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.
verso 8
Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.
verso 9
Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.
verso 10
Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem
verso 11
háborgó haragod miatt, mert fölemeltél és eldobtál engem.
verso 12
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.
→
Ézs 40,6
verso 13
De te, Uram, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.
verso 15
Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.
verso 16
Félik majd, Uram, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet,
→
Mal 1,11
verso 18
Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.
verso 19
Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az Urat az újjáteremtett nép.
verso 20
Mert letekintett az Úr a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,
verso 22
Hirdessék az Úr nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,
verso 24
Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.
verso 25
De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!
→
Zsolt 55,24
verso 27
Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,
verso 28
de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.
verso 29
Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.
Libros
