A Zsoltárok könyve
Salmo 10
Isten az elnyomottak reménysége
verso 1
Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?
verso 2
A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket.
verso 3
Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat.
verso 4
Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.
→
Zsolt 14,1
verso 5
Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.
verso 6
Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.
verso 7
Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
→
Róm 3,14
verso 8
Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.
verso 9
Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent.
verso 10
Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.
verso 11
Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!
→
Zsolt 94,7
verso 12
Állj elő, Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről!
verso 13
Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!
verso 14
Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.
→
Zsolt 68,6
verso 15
Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!
verso 16
Király lesz az Úr mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.
verso 17
Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,
verso 18
véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.
Libros
