Salamon énekek éneke
capítulo 7
verso 1
Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk, mesteri kezeknek míve.
verso 2
A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad mint a gabonaasztag, liliomokkal körül kerítve.
verso 3
A te két emlőd, mint két őzike, a vadkecskének kettős fiai.
verso 4
A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé.
verso 5
A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, a király is megköttetnék fürteid által!
verso 6
Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt!
verso 7
Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.
verso 8
Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlőid, mint szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának.
verso 9
És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait.
verso 10
Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván ő!
verso 11
No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falukban.
verso 12
Felkelvén menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szőlő, ha kinyílott-é virágja, ha virágzanak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled.
verso 13
A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam!
Libros
