A királyok első könyve
capítulo 19
verso 1
És elmondta Aháb Izebelnek mindazt, amit Élijáhú cselekedett és hogy megölte az összes álprófétákat karddal.
verso 2
És Izebel követet küldött Élijáhúhoz mondván: Úgy bánjanak velem az istenek és még különben, ha holnap ilyenkor nem cselekszem úgy veled, mint te cselekedtél azok egyikével.
verso 3
És midőn ezt látta, fölkelt és ment élete miatt és elérkezett Beér-Sebába, amely Júdához tartozik és ott hátrahagyta legényét.
verso 4
Ő maga pedig továbbment a sivatagban egy napi járóföldre onnan és elérkezve oda leült egy rekettyebokor alá és lelke áhította a halált és szólt: Elég volt; most már ó, Örökkévaló, vedd el a lelkemet, hiszen nem vagyok én sem jobb apáimnál.
verso 5
És lefeküdt és elaludt a rekettyebokor alatt és íme egy angyal megérintette őt és szólott hozzá: Kelj föl, egyél!
verso 6
És fölpillantott és íme feje mellett egy parázsonsült lepény és egy korsó víz volt. Erre fölkelt, evett és ivott és újra lefeküdt.
verso 7
És Isten angyala ismét visszatért, megérintette őt és szólt: Kelj föl, egyél, mert még nagy út vár reád.
verso 8
És ő fölkelt, evett és ivott és annak eleségnek erejével ment negyven nap és negyven éjjel, Isten hegyéig, Hórébig.
verso 9
És bement ott egy barlangba és meghált ott és íme Isten szava volt hozzá és mondá neki: Mit keresel itt Élijáhú?
verso 10
És ő felelt: Nagyon fölbuzdultam az Örökkévalóért, a Seregek Uráért, mert Izráel fiai elhagyták a Te szövetségedet, oltáraidat lerombolták, prófétáidat karddal legyilkolták és egyedül én maradtam meg, és az én életemre is törnek, hogy elvegyék.
verso 11
És szólott: Menj ki és állj meg a hegyen az Örökkévaló előtt. És íme, az Örökkévaló elhaladt és hatalmas erős vihar, mely hegyeket tép ki és sziklákat tördel az Örökkévaló előtt, de az Örökkévaló nem volt a viharban és a vihar után földrengés, de az Örökkévaló nem volt a földrengésben,
verso 12
és a földrengés után tűz, de az Örökkévaló nem volt a tűzben és a tűz után csöndes szelíd hang.
verso 13
És midőn Élijáhú hallotta, eltakarta palástjával arcát, kiment és megállott a barlang nyílásában. És íme egy hang szólott hozzá: Mit keresel itt Élijáhú?
verso 14
És felelt: Én nagyon fölbuzdultam az Örökkévalóért, a Seregek Uráért, mert Izráel gyermekei elhagyták a Te szövetségedet, oltáraidat lerombolták és prófétáidat karddal legyilkolták és egyedül én maradtam meg, és az én életemre is törnek, hogy elvegyék.
verso 15
És szólt az Örökkévaló hozzá: Menj, térj vissza utadra a sivatagba, Damaszkusz felé és menj oda és kend föl Hazáelt királlyá Arám fölött.
verso 16
És Jéhút, Nimsi fiát kend föl királlyá Izráel fölé és Elisát, Sáfát fiát Ábel Mehóla városából kend föl prófétának a magad helyébe.
verso 17
És lészen, aki megmenekül Hazáel kardjától, azt megöli Jéhú és aki megmenekül Jéhú kardja elől, azt megöli Elisa.
verso 18
És meghagyok Izráelben hétezer férfit, azokat a térdeket, amelyek nem hajoltak meg a Báal előtt és az ajkakat, amelyek nem csókolták meg.
verso 19
És elment Élijáhú onnan és találkozott Elisával, Sáfát fiával, aki éppen szántott; tizenkét pár igás állat járt előtte és ő a tizenkettediknél; és Élijáhú átment feléje és reádobta palástját.
verso 20
És otthagyta az igavonó barmokat és Élijáhú után futott és szólt: Csak megcsókolom apámat és anyámat és aztán utánad megyek. És mondta neki: Menj vissza, mert mit tettem én érted?
verso 21
És ő visszatért mögüle, vett egy pár igásbarmot, föláldozta azokat, a jószág edényeiben megfőzte a húst és odaadta a népnek, és azok ettek, azután fölkelt és ment Élijáhú után és szolgálta őt.
Libros
