A krónikák első könyve
capítulo 11
Izráel Dávidot teszi királlyá
verso 1
Ezután egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondta: Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk!
verso 2
Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted harcba és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, az Úr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme!
→
Zsolt 78,70
verso 3
Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.
→
1Sám 16,12
Dávid Jeruzsálemet teszi fővárosává
verso 4
Ezután Dávid egész Izráellel együtt elment Jeruzsálem, azaz Jebúsz alá, ahol a jebúsziak voltak az ország őslakói.
verso 5
Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Ide ugyan nem jössz be! Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.
verso 6
Azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az lesz a fővezér! Mivel elsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett a fővezér.
verso 7
Azután letelepedett Dávid a sziklavárban, ezért nevezték el azt Dávid városának.
verso 8
És Dávid kiépítette a várost körös-körül, a Milló-erődöt és környékét, Jóáb pedig a város többi részét állította helyre.
verso 9
Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a Seregek Ura.
Dávid vitézei
verso 10
Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik támogatták őt az uralkodásban, és egész Izráellel együtt királlyá tették az Úr igéje szerint, melyet Izráelről mondott.
→
1Krón 27,1
verso 11
Ezek voltak szám szerint Dávid vitézei: Josobám, Hakmóní fia, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy alkalommal háromszáz embert döfött le.
verso 12
Azután Eleázár, az ahóhi Dódónak a fia, egyike a három vitéznek.
verso 13
Ő volt Dávid mellett Efesz-Dammímban, ahova a filiszteusok harcra gyülekeztek. A mező egy darabja árpával volt ott bevetve. Amikor a hadinép megfutamodott a filiszteusok előtt,
verso 14
ők megálltak annak a darab földnek a közepén, megvédték azt, és megverték a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet.
verso 15
Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz a kősziklára, az Adullám-barlangba, amikor a filiszteusok serege a Refáím-völgyben táborozott.
verso 16
Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél.
verso 17
Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől!
verso 18
Erre ez a három ember áttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak. Dávid azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak,
→
1Sám 7,6
verso 19
és ezt mondta: Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Igyam meg azoknak az embereknek a vérét, akik kockára tették az életüket?! Mert az életüket tették kockára, amikor azt elhozták. Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.
verso 20
Abísaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak a parancsnoka. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három közül.
verso 21
A három közül a másik kettőnél tekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.
verso 22
A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.
verso 23
Ugyanő vágott le egy öt könyök magas egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék tartófája. Ő meg csak bottal ment rá, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg.
verso 24
Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz.
verso 25
Tekintélyes volt a harminc között, de a háromnak nem ért a nyomába. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.
verso 26
Kiváló vitézek voltak: Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
verso 27
a haróri Sammót, a pelóni Helec,
verso 28
a tekóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abíezer,
verso 29
a húsái Szibbekaj, az ahóhi Ílaj,
verso 30
a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia,
verso 31
a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Benájá,
verso 32
a nahalé-gaasi Húraj, az arbai Abíél,
verso 33
a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá,
verso 34
a gizóni Hásém fiai, a harári Jónátán, Ságé fia,
verso 35
a harári Ahíám, Szákár fia, Elífal, Úr fia,
verso 36
a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá,
verso 37
a karmeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia,
verso 38
Jóél, Nátán testvére, Mibhár, Hagrí fia,
verso 39
az ammóni Celek meg a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója,
verso 42
Adíná, a rúbeni Sízá fia, a rúbeniek egyik főembere és vele még harmincan;
verso 43
Hánán, Maaká fia, és a mitni Jósáfát,
verso 44
az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám fiai: Sámá és Jeíél,
verso 45
Simrí fia, Jedíaél és testvére, a tíci Jóhá,
verso 46
a mahavimi Elíél, Elnaam fiai: Jeríbaj és Jósavjá, a móábi Jitmá,
verso 47
Elíél, Óbéd és a mecóbájái Jaaszíél.
Libros
