Mózes első könyve

capítulo 11


Capítulos:


Bábel tornya és a nyelvek sokfélesége


verso 1

És volt az egész föld egy nyelvű és egyforma beszédű.


verso 2

És történt, midőn elvonultak keletről, találtak egy völgyet Sineor országában és letelepedtek ott.


verso 3

És mondta egyik a másiknak: Nosza! vessünk téglát és égessük azt égetett téglává; és lett számukra a tégla kő gyanánt és a gyanta volt számukra vakolat gyanánt.


verso 4

És mondták: Nosza! építsünk magunknak várost és tornyot, csúcsa az eget érje, hogy szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.


verso 5

És leszállott az Örökkévaló, hogy megnézze a várost és a tornyot, melyet építettek az ember fiai.


verso 6

És mondta az Örökkévaló: Íme, egy nép és egy nyelve van mindnyájuknak s ez az, amit ők tenni kezdtek és most nem lesz megvonható tőlük semmi, amit tenni szándékoznak.


verso 7

Nosza! szálljunk le és zavarjuk el legott nyelvüket, hogy ne értse meg egyik a másik nyelvét.


verso 8

És elszórta őket onnan az Örökkévaló az egész föld színére és abbahagyták a város építését.


verso 9

Azért nevezték Bábelnek, mert ott zavarta meg az Örökkévaló az egész föld nyelvét és onnan szórta el őket az Örökkévaló az egész föld színére.


Sémtől Ábrahámig


verso 10

Ezek nemzetségei Sémnek; Sém száz éves volt, midőn nemzette Árpáchsodot, két évvel az özönvíz után.


verso 11

És élt Sém, miután Árpáchsodot nemzette, ötszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verso 12

Árpáchsod pedig élt harmincöt évet, és nemzette Seláchot.


verso 13

És élt Árpáchsod, miután Seláchot nemzette négyszázhárom évet és nemzett fiakat meg lányokat.


verso 14

Sélách pedig élt harminc évet, midőn nemzette Évert.


verso 15

És élt Selách, miután Évert nemzette, négyszázhárom évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verso 16

Éver pedig élt harmincnégy évet, midőn nemzette Peleget.


verso 17

És élt Éver, miután Peleget nemzette, négyszázharminc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verso 18

Peleg pedig élt harminc évet, midőn nemzette Reút.


verso 19

És élt Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verso 20

Reú pedig élt harminckét évet, midőn nemzette Szerúgot.


verso 21

És élt Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verso 22

Szerúg pedig élt harminc évet és nemzette Nóchórt.


verso 23

És élt Szerúg, miután Nóchórt nemzette, kétszáz évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verso 24

Nóchór pedig élt huszonkilenc évet, midőn nemzette Teráchot.


verso 25

És élt Nóchór, miután Teráchot nemzette, száztizenkilenc évet; és nemzett fiakat meg lányokat.


verso 26

Terách pedig élt hetven évet, midőn nemzette Ávromot, Nóchórt és Hóront.


verso 27

És ezek nemzetségei Teráchnak; Terách nemzette Ávromot, Nóchórt és Hóront. És Hóron nemzette Lótot.


verso 28

De Hóron meghalt Teráchnak, az ő atyjának színe előtt, szülőföldjén, Ur-Kászdimban.


verso 29

Ávrom pedig és Nóchór vettek maguknak feleséget: Ávrom feleségének neve: Szóráj és Nóchór feleségének neve Milkó, Hóron leánya, aki atyja volt Milkónak és atyja Jiszkónak.


verso 30

Szóráj azonban magtalan volt, nem volt neki gyermeke.


verso 31

És vette Terách Ávromot, az ő fiát, és Lótot, Chóron fiát, az ő unokáját és Szórájt, az ő menyét, az ő fiának, Ávromnak feleségét és elmentek velük UrKászdimból, hogy menjenek Kánaán országába; elérkeztek Chóronig és letelepedtek ott.


verso 32

Voltak pedig Terách napjai kétszázöt év; és meghalt Terách Chóronban.

Capítulos:


Libros