Sámuel első könyve
capítulo 20
verso 18
Szólott Jónathán Dávidhoz: Holnap újhold van és hiányozni fogsz, mert üres lesz a helyed.
verso 19
Azért harmadnap jöjj le iziben és menj el arra a helyre, ahol rejtőzködtél az emlékezetes esemény napján és maradj ott Ezel köve mellett.
verso 20
Én pedig oldalvást három nyilat fogok kilőni egy célpontra irányítva magam előtt
verso 21
és íme el fogom küldeni legényemet mondván: menj, keresd meg a nyilakat. Ha közben szólani fogok a legényhez: íme, a nyilak innen vannak felőled, akkor vedd föl és jöjj hozzám, mert ez azt jelenti, hogy béke vár reád és nincs semmi veszély, amint él az Isten:
verso 22
Ha azonban így szólok az ifjúhoz: Íme, a nyilak messze túl vannak tőled, akkor menj, mert az Isten elküld téged!
verso 23
És ami azt illeti, amit megbeszéltünk egymással, én és te, íme az Örökkévaló a tanú köztem és közted mindörökké!
verso 24
És elrejtőzött Dávid a mezőn és eljött az újhold és leült a király a lakomához, hogy egyék.
verso 25
Leült a király szokott ülőhelyére, mint minden más alkalommal, a falnál levő ülőhelyre. Jónathán pedig felállott, Abnér pedig leült Saul oldala mellett és üresen maradt Dávid helye.
verso 26
De nem szólt Saul semmit azon a napon, mert azt gondolta, valószínűleg véletlen eset, talán nem tiszta, bizonyára nem tiszta!
verso 27
És történt, hogy az újhold másodnapján ismét feltűnt, hogy Dávid helye üres és szólott Saul fiához, Jónathánhoz: miért nem jött el Jisáj fia, sem tegnap, sem ma a lakomához?
verso 28
És felelt Jónathán Saulnak: Dávid tőlem kért engedelmet betlehemi útra.
verso 29
És szólott hozzám: Bocsáss el engem, mert családi áldozásunk van a városban és ő maga, testvérem parancsolta meg nekem, tehát ha kegyet találtam szemedben, hadd induljak el oda, hogy láthassam testvéreimet. Ezért nem jött el Dávid a király asztalához.
verso 30
És föllobbant Saul haragja Jónathán ellen és szólott hozzá: Te lázadó asszonynak elfajult fia, jól tudtam én, hogy a te választásod Jisáj fiára esett szégyenedre és szülőanyád szégyenére,
verso 31
mert ameddig Jisáj fia él ezen a földön, nem szilárdulsz meg sem te, sem a te uralmad, most tehát küldj érte és hozasd őt elém, mert halálnak fia ő.
verso 32
És felelt Jónathán atyjának, Saulnak és szólt hozzá: Miért haljon meg, mit cselekedett?
verso 33
És megragadta Saul a dárdát ellene, hogy lesújtsa; erről megtudta Jónathán, hogy elvégeztetett atyja előtt, hogy megöli Dávidot.
verso 34
És fölkelt Jónathán az asztaltól felindult haraggal és nem evett az újhold másodnapján semmit, mert búsult Dávid miatt, mivel megszégyenítette őt atyja.
verso 35
És történt reggel, hogy kiment Jónathán a mezőre a találkozóra Dáviddal és egy kicsiny fiú volt vele.
verso 36
És szólt a kísérőjéhez, fuss, találd meg a nyilakat, amelyeket én kilövök. A fiú futott, ő pedig úgy lőtte a nyilat, hogy túlröpüljön rajta.
verso 37
A fiú már elérkezett a nyíl helyére, amelyet Jónathán kilőtt, midőn Jónathán utána kiáltott és szólt: Hiszen a nyílvessző túl van rajtad.
verso 38
És újra kiáltott Jónathán a fiú után: gyorsan, siess, meg ne állj! – És fölszedte a fiú a nyilakat és visszatért urához.
verso 39
A fiú nem vett észre semmit, de Jónathán és Dávid tisztában voltak a dologgal.
verso 40
És odaadta Jónathán fegyvereit a fiúnak, aki kísérője volt és szólott hozzá: Menj, vidd a városba!
verso 41
A fiú elment, Dávid pedig fölkelt a déli határ felől, leborult arccal a földre, meghajolt háromszor; és megcsókolták egymást és siratta egyik a másikat, míg Dávid túltett rajta.
verso 42
Erre szólt Jónathán Dávidhoz: Menj békességgel! – amint megesküdtünk mi ketten egymásnak az Örökkévaló nevére, mondván: Legyen az Örökkévaló tanú köztem és közted, ivadékom és ivadékod között, ez örökre szól.
Libros
