Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az Timóteusnak írt

capitolul 5


Capitole:

1 2 3 4 5 6


versetul 1

vén embert igen keményen ne feddj, hanem jóra ints, mint atyát, ifjakat, mint atyafiakat,


versetul 2

vén asszonyembereket, mint szülőket, ifjú asszonyokat, mint húgokat, minden tiszasággal.


versetul 3

özvegyeket tisztelj, kik igaz özvegyek.


versetul 4

hogyha valamely özvegynek gyermeki vannak avagy unokái, tanuljanak először, mi módon kelljen az ő tulajdon házuknak gondját viselni, szüleihez való jóvoltukkal, és az ő eleinek hozzájuk való jó művelkedetinek helyébe lenni, mert ez dolog tisztességes és kellemetes az Istennek előtte.


versetul 5

amely asszony kediglen igaz özvegy és egyes ember, az Istenben bízik, és éjjel-nappal foglalatos Istenhez való könyörgésekben és imádságokban.


versetul 6

de amely gyönyörű életet visel, az holt eleven.


versetul 7

ezeket is meghagyjad, hogy úgy éljenek, hogy őket meg ne feddhessék.


versetul 8

hogyha valamely özvegy az övéire gondot nem visel, jelesben házabeli népire, az hitet megtagadta, és az hitetlennél alább való.


versetul 9

oly özvegyet vegyenek be, ki hatvan esztendősnél nem kisebb, ki egy férjnek volt felesége,


versetul 10

kinek jócselekedetekben bizonysága legyen: ha fiait jól nevelte fel, ha vendégfogadó volt, ha az szenteknek lábait mosta, ha nyomorultaknak segítséget tett, ha minden jócselekedetben szünetlen volt.


versetul 11

akik kediglen ifjabb özvegyek, be ne vegyed. mert mikoron bujálkodni kezdenek az Krisztusnak ellene, férjhez akarnak menni.


versetul 12

kiknek az ő kárhozatjuk megvagyon, hogy az első hitet elvetették legyen.


versetul 13

kik továbbá hivalkodók lévén házanként kezdenek járni, sőt, nemcsak hivalkodók lévén, hanem annak felette szóhordozók, és kik hiábavaló dolgokról viselnek gondot, és olyanokat szólnak, melyek nem kellenek.


versetul 14

annak okáért akarom, hogy az asszonyemberek, kik ifjabbak, férjhez menjenek, és gyermekeket hozzanak, és házuknak gondját viseljék, és hogy semmi alkalmatosságot ne adjanak az ellenségnek, hogy valami oka legyen, melyért gonoszt mondjon.


versetul 15

mert immáron némelyek eliszamlottanak az sátánt követvén.


versetul 16

hogyha valamely hű embernek avagy valamely hű asszonyembernek özvegyi vannak, táplálja őket ő maga, és az egyházbeli nép meg ne nehezíttessék, hogy azoknak legyen mivel élniük, kik igaz özvegyek.


versetul 17

az egyházi népek két tisztelésre legyenek méltók, kik alatta valóknak jól viselik gondját, jelesben azok, kik munkát tesznek az prédikálásban és tanításban.


versetul 18

mert az Írás ezt mondja: az nyomtató ökörnek be ne kössed száját! és: méltó az műves az ő jutalmára.


versetul 19

az egyházi ember ellen vádolást be ne végy, hanem két avagy három tanúknak általa.


versetul 20

azokat, akik vétkeztenek mindeneknek előtte, feddjed meg, hogy az egyebeknek félelmük legyen.


versetul 21

felette igen kérlek az Istennek és az mi Urunk, Jézus Krisztusnak és az választott angyaloknak előtte, hogy ezeket megtartsad hirtelen való ítélettétel nélkül, és semmit ne tégy az te akaratodnak hajlandó volta szerint.


versetul 22

kezeidet hamar valakire ne vessed, és egyebek bűnében részes ne légy! te magadat tisztán tartsad!


versetul 23

ennek utána vizet ne igyál, hanem valami kevés borral élj az te gyomrodért és az te gyakorta való betegségedért.


versetul 24

némely embereknek bűnei először nyilván vannak, melyek elől mennek az ítéletre, némelyeket kediglen követik is.


versetul 25

azonképpen az jó művelkedetek is először nyilván vannak, amelyek különben vannak, és el nem titkoltathatnak.

Capitole:


Cărți