capitolul 25
Amácija 25 évesen kezdett uralkodni, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Jehoaddánnak hívták.
Amácija azt tette, amit Jehova helyesnek tart, de nem teljes szívvel.
Mihelyt megszilárdította királyi hatalmát, megölte azokat a szolgáit, akik megölték apját, a királyt.
De a fiaikat nem ölte meg, hanem a Mózes könyvében, a törvényben megírtakkal összhangban cselekedett, melyben Jehova megparancsolta: „Az apák ne haljanak meg a fiaik miatt, és a fiak se haljanak meg az apáik miatt. Mindenki a maga bűnéért haljon meg.”
És Amácija egybegyűjtötte Júdát, és felállította őket nemzetségeik szerint, az ezred- és a századparancsnokaik szerint egész Júdából és Benjáminból. Összeírta a 20 éves és annál idősebb férfiakat, és megállapította, hogy 300 000 képzett harcos áll a hadsereg rendelkezésére, akik jól bánnak a lándzsával és a nagy pajzzsal.
Ezenkívül felfogadott Izraelből 100 000 erős harcost 100 ezüsttalentumért.
De eljött hozzá az igaz Istennek egy embere, és így szólt: „Ó, király, ne menjen veled Izrael serege, mert Jehova nincs Izraellel, és egyetlen efraimitával sem.
Menj csak te egyedül, cselekedj, és légy bátor a háborúban! Máskülönben az igaz Isten elbuktathat téged az ellenség előtt, mert Istennek hatalma van segíteni is, és elbuktatni is.”
Amácija akkor ezt mondta az igaz Isten emberének: „De mi legyen a 100 talentummal, amit Izrael csapatainak adtam?” Erre az igaz Isten embere így felelt: „Jehova ennél sokkal többet tud adni neked.”
Amácija tehát elküldte őket, vagyis az Efraimból hozzá érkezett csapatokat, hogy menjenek haza. De azok nagyon megharagudtak Júdára, így aztán lángoló haraggal tértek haza.
Amácija aztán felbátorodott, levezette a csapatait a Só-völgybe, és megölt Szeir férfiai közül 10 000-et,
10 000-et pedig élve fogtak el Júda férfiai. Ezeket elvitték a szikla tetejére, és levetették őket onnan. Mindannyian széthasadtak.
Ám annak a csapatnak a tagjai, akiket Amácija visszaküldött, és nem mehettek vele a háborúba, rátörtek Júda városaira, Szamáriától fogva egészen Bét-Horonig. Lesújtottak 3000 emberre azok közül, és nagy zsákmányt szereztek.
De miután Amácija megverte az edomitákat, és visszatért, elhozta Szeir férfiainak isteneit, és felállította azokat magának istenekül. Előttük hajolt meg, és nekik kezdett áldozni, hogy az áldozatok füstje felszálljon.
Jehova ezért nagyon megharagudott Amácijára, és elküldött hozzá egy prófétát. Az ezt mondta neki: „Miért imádod annak a népnek az isteneit, azokat az isteneket, akik nem szabadították meg saját népüket a kezedből?”
Miközben beszélt hozzá, a király ezt mondta neki: „Talán a király tanácsadójává neveztünk ki téged? Hagyd abba! Miért öljenek meg?” A próféta erre abbahagyta, de még hozzátette: „Tudom, hogy Isten elhatározta, hogy pusztulást hoz rád, mert ezt cselekedted, és nem hallgattál a tanácsomra.”
Miután Amácija, Júda királya kikérte a tanácsadói véleményét, üzenetet küldött Izrael királyának, Joásnak, aki Jéhu fiának, Joakháznak a fia: „Gyere, ütközzünk meg egymással!”
Erre Joás, Izrael királya a következő üzenetet küldte Amácijának, Júda királyának: „A libanoni töviskóró üzenetet küldött a libanoni cédrusnak: »Add feleségül a lányodat a fiamhoz.« De a Libanon egyik vadja arra ment, és összetiporta a töviskórót.
Ezt mondod: »Megvertem Edomot.« Ezért felfuvalkodtál, és dicsőséget akartál magadnak. De maradj csak otthon a házadban. Miért okoznád a saját vesztedet, magaddal rántva Júdát is?”
De Amácija nem hallgatott rá, mivel az igaz Isten akarata volt az, hogy az ellenség kezébe kerüljenek, mert Edom isteneit követték.
Így hát fölment Joás, Izrael királya, és megütközött Amácijával, Júda királyával a Júdához tartozó Bét-Semesnél.
Júda pedig vereséget szenvedett Izraeltől, úgyhogy mindenki elmenekült az otthonába.
Joás, Izrael királya Bét-Semesnél foglyul ejtette Amáciját, Júda királyát, Joakház fiának, Joásnak a fiát. Aztán elvitte őt Jeruzsálembe, és lerombolta Jeruzsálem falát az Efraim kaputól a Szeglet kapuig, 400 könyök hosszan.
Elvitt minden aranyat, ezüstöt és minden tárgyat, ami az igaz Isten házában, Obed-Edomnál, valamint a király házának kincstáraiban volt, továbbá túszokat is magával vitt. Ezután visszatért Szamáriába.
Amácija, Júda királya, Joás fia 15 évig élt még Izrael királyának, Joásnak, Joakház fiának a halála után.
Ami Amácija egyéb dolgait illeti, elejétől a végéig, le vannak írva Júda és Izrael királyainak a könyvében.
Attól az időtől fogva, hogy Amácija felhagyott Jehova követésével, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben. Ő elmenekült Lákisba, de utánaküldtek embereket, és ott megölték.
Visszavitték hát lovakon, és eltemették ősapái mellé, Júda városában.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly