Pál levele a rómaiakhoz
capítulo 7
Többé nem vagyunk a törvény uralma alatt
verso 1
Vagy nem tudjátok, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?
verso 2
Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint, de ha meghal a férje, akkor felszabadul a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte.
verso 3
Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek mondják, ha más férfié lesz, de ha meghal a férje, megszabadul e törvénytől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.
verso 4
Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, hogy másé legyetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
verso 5
Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, hogy a halálnak teremjenek gyümölcsöt.
verso 6
Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy a Lélek új rendjében szolgálunk, nem pedig a törvény betűjének régi rendjében.
→
2Kor 3,6
A törvény jó, de a bűn által halált okoz
verso 7
Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!”
→
2Móz 20,17
verso 8
De a bűn, kihasználva a parancsolatot, mindenféle kívánságot szült bennem. Mert a törvény nélkül halott a bűn.
verso 9
Én törvény nélkül éltem egykor. Amikor azonban eljött a parancsolat, a bűn életre kelt,
verso 10
én pedig meghaltam, és megértettem, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá.
verso 11
Mert a bűn, kihasználva a parancsolatot, megcsalt engem, és megölt általa.
verso 12
A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.
verso 13
Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, a jó által hoz rám halált, hogy így a parancsolat által a bűn bűnné legyen.
A belső ember harca a benne lakó bűnnel
verso 14
Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája.
verso 15
Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
→
Zsolt 51,7;
Gal 5,17
verso 16
Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó.
verso 17
Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
verso 18
Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt.
verso 19
Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.
verso 20
Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.
verso 21
Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem.
verso 22
Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint,
verso 23
de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.
verso 24
Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?
verso 25
Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.
Libros
