capítulo 12
Ezek voltak az ország királyai, akiket Izráel fiai megvertek, földjüket pedig birtokba vették a Jordánon túl, napkeletre, az Arnón medrétől a Hermón-hegységig és az Arábá-völgy egész keleti részét:
a Hesbónban lakó Szíhón, az emóriak királya uralkodott Aróértól, amely az Arnón-patak partján, a patak középső szakaszánál volt, Gileád területének felén a Jabbók-patakig, az ammóniak határáig
meg az Arábá-völgyben a Kinneret-tó keleti széléig és az Arábá-tengernek, vagyis a Sós-tengernek a keleti széléig, Bét-Hajjesímót irányában, dél felé pedig a Piszgá lejtőjéig.
Ógnak, Básán királyának, aki az utolsó refáiak egyike volt, és Astárótban meg Edreíben lakott, ez volt a területe:
ő uralkodott a Hermón-hegységen és Szalkában meg az egész Básánon, a gesúriak és maakábeliek határáig, meg Gileád területének a felén, Szíhónnak, Hesbón királyának a határáig.
Mózes, az Úr szolgája és Izráel fiai verték meg őket. Azután Mózes, az Úr szolgája a rúbenieknek és gádiaknak meg Manassé törzse felének adta azt birtokul.
Ezek annak az országnak a királyai, akiket Józsué és Izráel fiai a Jordánon túl, nyugat felé vertek meg, a Libánon völgyében fekvő Baal-Gádtól a Széír irányában emelkedő Kopasz-hegyig. Izráel törzseinek adta ezt Józsué birtokul, mindegyiknek a maga részét;
a hegyvidéken és a Sefélá-alföldön, az Arábá-völgyben és a dombvidéken, a pusztában és a Délvidéken a hettiták, az emóriak, a kánaániak, a perizziek, a hivviek és a jebúsziak területét:
Jarmút királya: egy, Lákís királya: egy,
Hormá királya: egy, Arád királya: egy,
Tappúah királya: egy, Héfer királya: egy,
Afék királya: egy, Sárón királya: egy,
Simrón-Merón királya: egy, Aksáf királya: egy,
Taanak királya: egy, Megiddó királya: egy,
Kedes királya: egy, a karmeli Jokneám királya: egy,
Tircá királya: egy. Összesen harmincegy király.