Jeremiás próféta könyve
capítulo 4
Új kezdet
verso 1
Ha meg akarsz térni, Izráel – így szól az Úr –, hozzám térj meg! Ha eltávolítod színem elől förtelmes bálványaidat, ne ingadozz!
verso 2
Ha őszintén esküszöl az élő Úrra, a törvénynek és az igazságnak megfelelően, akkor áldást kapnak tőle a népek, és vele dicsekszenek.
→
1Móz 12,3
verso 3
Ezt mondja az Úr a júdaiaknak és a jeruzsálemieknek: Szántsatok föl új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé!
→
Hós 10,12
verso 4
Metélkedjetek körül az Úrért, távolítsátok el szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! Különben fellángol haragom, mint a tűz, és égni fog olthatatlanul gonosztetteitek miatt!
→
5Móz 10,16;
5Móz 30,6;
Jer 21,12
Veszedelem jön északról
verso 5
Adjátok hírül Júdában, hirdessétek Jeruzsálemben, és mondjátok: Fújjátok meg a kürtöt országszerte! Kiáltsatok teljes erővel, és mondjátok: Gyülekezzetek, menjünk a megerősített városokba!
verso 6
Mutassátok Sion felé az irányt, fussatok megállás nélkül, mert veszedelmet hozok észak felől, és nagy pusztulást!
→
Jer 1,14
verso 7
Kijött az oroszlán a bozótból, elindult a népek pusztítója, előjött rejtekéből, hogy pusztává tegye országodat; városaid romba dőlnek, lakatlanná válnak.
→
Jer 49,19
verso 8
Öltsetek azért zsákruhát, sírjatok és jajgassatok, mert nem fordult el rólunk az Úr izzó haragja!
verso 9
Azon a napon – így szól az Úr – odalesz a király és a vezérek bátorsága. A papok elszörnyednek, a próféták elképednek,
→
Jer 2,26
verso 10
és ezt mondják: Ó, Uram, Uram! De nagyon rászedted ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad, hogy békességünk lesz, pedig fegyver fenyegeti életünket.
verso 11
Abban az időben ezt mondják majd ennek a népnek és Jeruzsálemnek: Heves szél fúj a hegytetőkről a pusztában népem leányára, nem a gabona szórásához és tisztításához való.
verso 12
Erősebb szél jön annál, az én parancsomra; mert bizony most én is ítéletet hirdetek fölöttük.
verso 13
Úgy jön, mint a fellegek, harci kocsijai mint a forgószél, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk, elvesztünk!
verso 14
Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak még benned álnok gondolataid?
verso 15
Hírnök szava hallatszik Dánból, vészt hirdetőé Efraim hegyéről.
verso 16
Figyelmeztessétek a népeket, vigyétek hírül Jeruzsálemnek: Ostromlók jönnek messze földről, kiáltoznak Júda városai ellen.
verso 17
Mint mezőőrök veszik körül, mert fellázadtak ellenem – így szól az Úr.
verso 18
A te utaid és tetteid okozták ezt. Gonoszságod miatt kell most keseregned, és járja át szívedet a bánat.
A próféta kesergése
verso 19
Mennyire gyötrődik egész bensőm, a szívem összeszorul! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkem hallja már a kürtszót, a harci riadót!
verso 20
Csapás csapást követ, elpusztul az egész ország. Hirtelen pusztulnak el sátraim, egy pillanat alatt sátorlapjaim.
→
Jer 10,19
verso 21
Meddig kell még hadijelvényt látnom és kürtszót hallanom?
verso 22
Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem! Fiaim esztelenek, értelem nélkül valók! Csak abban bölcsek, hogyan kell rosszat tenni, de jót tenni nem tudnak!
→
Ézs 1,3
verso 23
Látom a földet: kietlen és puszta, és az eget: nincs világossága!
→
1Móz 1,2
verso 24
Látom a hegyeket: megrendülnek, és a halmok mind inognak!
verso 25
Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara elmenekült.
verso 26
Látom, hogy a dúsan termő ország pusztává lett, és minden városa romba dőlt az Úr tekintetétől, izzó haragjától.
→
Jer 1,10;
Jer 2,7
verso 27
Mert ezt mondja az Úr: Sivár lesz az egész ország, bár véget nem vetek neki.
verso 28
Ezért gyászol a föld, és elsötétedik odafent az ég, mert kimondtam, amit határoztam, nem bánom meg, és nem térek el tőle.
verso 29
A lovasok és íjászok kiáltozásától menekül az egész város. Bemennek a sűrű erdőbe, és felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyatott lesz, senki sem lakik bennük.
→
Jel 6,15
verso 30
Hát te, pusztulásra ítélt, mit csinálsz? Bíborba öltözöl, arany ékszerekkel ékesíted magad, festékkel készíted ki a szemedet? Hiába szépítgeted magad: szeretőid megvetnek, és az életedre törnek!
verso 31
Mintha vajúdó asszony hangját hallanám, először szülő nő sikoltozását. Sion leánya kitárja karjait, zihálva kiáltja: Jaj nekem, összeroskadok a gyilkosok miatt!
Libros
