Pál levele Filemonhoz

verso 1

Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus, a testvér Filemonnak, szeretett testvérünknek és munkatársunknak,

verso 2

Appiának, a mi testvérünknek, Arkhipposznak, a mi bajtársunknak és a házadban levő gyülekezetnek:

→ Kol 4,17

verso 3

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

verso 4

Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban,

verso 5

mert hallottam az Úr Jézusba vetett hitedről és a szentek iránt tanúsított szeretetedről,

verso 6

és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk.

→ Fil 1,9; Kol 1,9

verso 7

Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem.

verso 8

Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna,

verso 9

a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért.

→ Ef 3,1; Ef 4,1; Kol 4,18

verso 10

Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onészimoszért,

verso 11

aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos.

verso 12

Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet,

verso 13

pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban.

verso 14

Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.

verso 15

Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd,

verso 16

most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred.

verso 17

Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem!

verso 18

Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel!

verso 19

Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: Megadom neked! Azt nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem.

verso 20

Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban! Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban!

verso 21

Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok.

verso 22

Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem.

verso 24

Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim.

→ ApCsel 12,12; ApCsel 13,13; ApCsel 15,37; Kol 4,10; 2Tim 4,10

verso 25

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!

Capítulos:

1