Ezékiel próféta könyve
capítulo 26
Jövendölés Tírusz ostromáról és pusztulásáról
verso 1
A tizenegyedik évben, a hónap elsején így szólt hozzám az Úr igéje:
verso 2
Emberfia! Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: Haha! Összetört a népek kapuja, feltárult előttem! Gazdag leszek, mert romhalmazzá vált!
→
Ám 1,9
verso 3
Ezért így szól az én Uram, az Úr: Én ellened fordulok, Tírusz, sok népet hozok ellened, ahogyan a tenger hozza hullámait.
verso 4
Lerombolják Tírusz várfalait, ledöntik bástyáit. Még a port is lesöpröm róla, kopár sziklává teszem.
→
Ézs 23,8
verso 5
Hálók szárítóhelye lesz a tenger közepén. Megmondtam – így szól az én Uram, az Úr –: a népek zsákmánya lesz!
verso 6
A szárazföldön levő falvait fegyverrel irtják ki. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!
verso 7
Ezt mondja az én Uram, az Úr: Elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilónia királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci kocsikkal, lovasokkal és nagy tömegű hadinéppel.
→
Jer 27,6
verso 8
A szárazföldön levő falvaidat fegyverrel irtja ki. Ostromgépeket állít veled szemben, sáncot emel ellened, és pajzsok alatt tör ellened.
verso 9
Faltörő kost szegez falaidnak, bástyáidat pedig csákányaival rombolja le.
verso 10
Belep a por, amelyet felver tömérdek lova; megrendülnek várfalaid a lovasok és a kerekeken gördülő harci kocsik zajától, amikor betör kapuidon, ahogy betörnek egy ostromlott városba.
verso 11
Lovainak patái utcáidon tipornak, népedet fegyverrel gyilkolja le, hatalmas oszlopaid a földre zuhannak.
verso 12
Elragadják zsákmányként gazdagságodat, elrabolják áruidat; ledöntik várfalaidat, gyönyörű házaidat lerombolják, a köveket, a gerendákat, még a port is a tenger közepébe szórják.
verso 14
Kopár sziklává teszlek, hálók szárítóhelye leszel; nem építenek fel többé. Én, az Úr, megmondtam! – így szól az én Uram, az Úr.
verso 15
Ezt mondja az én Uram, az Úr Tírusznak: Megrendülnek a szigetek összeomlásod hallatára, amikor nyögnek a halálra sebzettek, és ott tombolnak a gyilkosok.
verso 16
Leszáll majd trónjáról a tengeri országok összes fejedelme, leteszik palástjukat, és levetik tarka ruháikat. Rémületbe öltöznek, a földre ülnek, nem múlik remegésük, úgy szörnyülködnek rajtad.
→
Jel 18,9
verso 17
Siratóénekbe kezdenek, és ezt mondják majd rólad: Jaj, de elpusztultál, te dicsőített város, amely a tenger közepén lakott! A tenger volt az erőssége, neki és lakóinak, rettegésben tartottak minden környékükön lakót!
→
Jel 18,10
verso 18
Most, amikor elbuktál, remegés tör a szigetekre, megrémülnek a tenger szigetei, hogy ilyen véged lett.
verso 19
Ezt mondja az én Uram, az Úr: Amikor romvárossá teszlek, amilyenek az elhagyatottá lett városok, amikor rád zúdítom a mélység árját, és elborítanak a nagy vizek,
→
Jel 18,19
verso 20
akkor letaszítalak a sírba roskadókhoz, a hajdan élt emberekhez, és ott kell laknod a föld mélyében, az ősidők óta puszta helyen, a sírba roskadóknál; lakatlan leszel, bár ékessé tettelek az élők földjén.
→
Ézs 14,11;
Ef 4,9;
1Pt 3,19
verso 21
Rettenetes véget hozok rád, többé nem leszel! Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé! – így szól az én Uram, az Úr.
Libros
