Mózes negyedik könyve
capítulo 20
Mirjám halála
Isten vizet ad a sziklából
verso 1
Izráel fiai, az egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el.
→
4Móz 20,28;
4Móz 33,38
verso 2
De nem volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen.
→
2Móz 17,1
verso 3
A nép ekkor Mózes ellen fordult, és ezt mondta: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak az Úr színe előtt!
verso 5
Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre? Nem lehet itt vetni, nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, és még ivóvíz sincsen!
verso 6
Mózes és Áron pedig a gyülekezet elől a kijelentés sátrának bejáratához ment, és ott arcra borult. Ekkor megjelent nekik az Úr dicsősége.
→
2Móz 24,17
verso 7
Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr:
verso 8
Vedd a botodat, és testvéreddel, Áronnal együtt gyűjtsd össze a közösséget, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet! Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak!
→
Zsolt 78,15;
Zsolt 106,32;
1Kor 10,4
verso 9
Mózes tehát az Úr színe előtt magához vette a botját a kapott parancs szerint.
verso 10
Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?
verso 11
Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre bőséges víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok is.
verso 13
Ezek Meríbá vizei: amikor Izráel fiai perbe szálltak az Úrral, ő ezekkel mutatta meg nekik a szentségét.
→
Zsolt 81,8
Edóm nem engedi át Izráelt
verso 14
Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred, Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért.
verso 15
Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig éltünk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak.
→
2Móz 1,11;
5Móz 26,6
verso 16
Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, aki meghallotta szavunkat, elküldött egy angyalt, és kihozott bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a határodon fekvő városban.
→
2Móz 2,23;
2Móz 3,7;
2Móz 14,19;
2Móz 32,20
verso 17
Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át se szántóföldön, se szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le se jobbra, se balra, amíg átvonulunk a területeden.
verso 18
Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át nálam, különben fegyverrel vonulok ellened.
verso 19
Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni.
→
5Móz 2,4
verso 20
De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel.
verso 21
Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie.
Áron halála
verso 22
Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez.
→
4Móz 33,37
verso 23
És ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán:
verso 25
Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre!
verso 26
Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt, mert Áron meghal ott, és elődei mellé kerül!
verso 27
Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta az Úr. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára,
verso 28
Mózes levette Áronról a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről.
verso 29
Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, Izráel egész háza harminc napig siratta őt.
Libros
