Mózes negyedik könyve
capítulo 12
Mirjám poklossága
verso 1
Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt az etióp asszony miatt, akit elvett. Mert Mózes egy etióp asszonyt vett feleségül.
→
2Móz 2,21
verso 2
Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta.
→
2Móz 4,14;
2Móz 15,20
verso 3
Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.
verso 4
Az Úr akkor rögtön ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman.
verso 5
Akkor az Úr leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek.
verso 6
Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá.
→
Ez 1,1;
Dán 8,2;
Jel 1,10;
Jel 4,2
verso 7
De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva!
→
Zsid 3,1
verso 8
Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az Úr alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen beszélni?!
→
2Móz 33,11;
5Móz 34,10;
1Kor 13,12
verso 9
Az Úr haragra gerjedt ellenük, és eltávozott.
verso 10
Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám a poklosságtól olyan fehér lett, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.
→
3Móz 13,1
verso 11
Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, amelyet esztelenül elkövettünk!
verso 12
Ne legyen olyan Mirjám, mint a halva született, akinek a teste félig már oszlásnak indult!
verso 14
Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna szembe, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza!
→
3Móz 13,46
verso 15
Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot.
verso 16
Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.
Libros
