Mózes második könyve
capítulo 12
A páskabárány elrendelése
verso 1
Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:
→
3Móz 23,5;
4Móz 9,1;
5Móz 16,1;
Jn 2,13;
Jn 6,4;
Jn 11,55;
Jn 12,1;
Jn 13,1;
Jn 18,28;
Jn 19,14;
ApCsel 12,3;
1Kor 5,7
verso 2
Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között.
→
4Móz 28,16
verso 3
Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának családonként mindenki egy bárányt, házanként egy-egy bárányt.
verso 4
Ha egy házban kevesen vannak egy bárányra, akkor a legközelebbi szomszédjukkal együtt vegyenek a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud enni a bárányból.
verso 5
Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vagy kecskét vegyetek.
verso 6
Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége.
verso 7
Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik.
verso 8
Még ugyanazon az éjszakán egyék meg a húst: tűzön megsütve, kovásztalan kenyérrel; keserű füveket egyenek hozzá.
verso 9
Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek.
verso 10
Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el.
verso 11
Így egyétek: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez.
→
2Móz 12,15
verso 12
Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az Úr.
verso 13
De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét.
→
3Móz 17,11;
1Pt 1,2;
Jel 7,14;
Jel 12,11
verso 14
Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek.
→
2Móz 23,15;
2Móz 34,18;
3Móz 23,6;
4Móz 28,16;
5Móz 16,3;
Józs 5,10;
2Krón 30,21;
2Krón 35,17;
Ez 45,21;
Mt 26,17;
Mk 14,1;
Lk 2,41;
Lk 22,1
A kovásztalan kenyér elrendelése
verso 15
Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házaitokból. Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig.
verso 16
Az első napon tartsatok szent összejövetelt, és a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges.
verso 17
Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre, örök rendelkezés szerint.
verso 18
Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.
verso 19
Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házaitokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit, aki kovászosat eszik, akár jövevény, akár az ország szülötte.
verso 20
Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek mindenütt, ahol laktok.
Tizedik csapás: az egyiptomi elsőszülöttek halála
verso 21
Mózes ekkor összehívta Izráel összes véneit, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát.
verso 23
Amikor átvonul az Úr, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az Úr azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is.
→
Zsid 11,28
verso 24
Tartsátok meg ezt az utasítást. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak.
verso 25
Amikor bementek arra a földre, amelyet az Úr ad nektek, ahogyan megígérte, akkor is tartsátok meg ezt a szertartást.
→
Zsolt 105,44
verso 26
És ha majd megkérdezik tőletek a fiaitok, hogy mit jelent ez a szertartás,
verso 27
akkor így feleljetek: Páskaáldozat ez az Úrnak, mert kihagyta Izráel fiainak a házait Egyiptomban, amikor megverte Egyiptomot, de a mi házainkat megkímélte. Ekkor mélyen meghajolt a nép, és leborult.
verso 28
Azután elmentek Izráel fiai, és eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan Mózesnek és Áronnak megparancsolta az Úr.
verso 30
Azon az éjszakán fölkelt a fáraó és összes udvari embere meg valamennyi egyiptomi, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna halott.
verso 31
A fáraó még éjszaka hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Induljatok, menjetek ki az én népem közül Izráel fiaival együtt, menjetek, és szolgáljátok áldozattal az Urat, ahogy kívántátok.
verso 32
Vigyétek juhaitokat és marháitokat is, ahogyan kívántátok, csak menjetek! Kérjetek áldást rám is!
verso 33
Az egyiptomiak is erőltették, hogy sürgősen bocsássa el a népet az országból, mert ezt mondták: Így mindnyájan meghalunk!
Izráel elindul Egyiptomból
verso 34
A nép köntösébe kötve, teknőstül vette vállára a kovásztalan tésztát.
verso 35
Izráel fiai Mózes beszéde szerint jártak el, mert ezüst és arany ékszereket meg ruhákat is kértek az egyiptomiaktól.
→
2Móz 3,21
verso 36
Az Úr ugyanis jóindulatot ébresztett a nép iránt az egyiptomiakban, s ezért hajlottak a kérésre. Így szereztek zsákmányt Egyiptomtól.
verso 37
Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a családtagokon kívül.
→
2Móz 13,20;
4Móz 33,5
verso 38
Sok keverék nép is ment velük, meg juhok, marhák, igen sok jószág.
verso 39
Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan lepényeket sütöttek, hiszen nem volt benne kovász, mert az egyiptomiak kergették őket. Nem késlekedhettek tehát, és útravalót sem tudtak készíteni maguknak.
verso 41
A négyszázharmincadik esztendő végén, éppen ezen a napon vonult ki az Úr egész serege Egyiptomból.
verso 42
Virrasztott az Úr azon az éjszakán, amikor kihozta őket Egyiptomból. Ez az éjszaka ezért az Úré: Virrasszon azon Izráel minden fia nemzedékről nemzedékre!
A páska törvénye
verso 43
Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a páskára vonatkozó rendelkezés: Az idegenek közül senki sem ehet belőle.
→
3Móz 22,10;
4Móz 9,14
verso 44
De bárki pénzen vásárolt szolgája ehet abból, ha körülmetélték.
verso 45
Betelepült és napszámos nem ehet belőle.
verso 46
Abban a házban kell megenni, a házból nem szabad kivinni a húst, és a csontját sem szabad eltörni.
→
4Móz 9,12;
Jn 19,33
verso 47
Izráel egész közössége készítse el ezt!
verso 48
Ha jövevény tartózkodik nálad, és el akarja készíteni az Úr páskáját, metéltesse körül magát valamennyi férfi, és csak akkor foghat hozzá annak elkészítéséhez. Így olyan lesz, mint az ország szülöttje. A körülmetéletlenek közül azonban senki sem ehet belőle.
verso 49
Ez a törvény egyformán vonatkozik a született izráelire és a jövevényre, aki közöttetek tartózkodik.
verso 50
Izráel fiai mindnyájan eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan Mózesnek és Áronnak megparancsolta az Úr.
verso 51
Ugyanazon a napon ki is hozta az Úr Egyiptom földjéről Izráel fiait seregeik szerint.
Libros
