Pál első levele a korinthusiakhoz
capítulo 11
Az asszonyok fejének befedése
verso 2
Dicsérlek titeket, hogy mindig emlékeztek rám, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek.
verso 3
De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten.
→
Ef 5,23
verso 4
Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.
verso 5
És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna.
verso 6
Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét!
verso 7
Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége.
→
1Móz 1,26
verso 8
Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.
→
1Móz 2,18
verso 9
Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.
verso 10
Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején az angyalok miatt.
verso 11
De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.
verso 12
Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van.
verso 13
Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez?
verso 14
Nem arra tanít-e titeket maga a természet is, hogy szégyen az a férfinak, ha hosszú hajat visel?
verso 15
Ha viszont az asszony visel hosszú hajat, ékessége az, mert neki fátyolként adatott a haj.
verso 16
Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen más szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.
A gyülekezet összejövetele, az úrvacsora megbecsülése
verso 17
Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze.
verso 18
Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem.
verso 19
Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek.
verso 20
Amikor tehát összegyülekeztek, nem az Úr vacsoráját eszitek,
verso 21
mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik.
verso 22
Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek a nincsteleneket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek.
verso 23
Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,
→
Lk 22,19;
Mt 26,26;
Mk 14,22
verso 24
és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
verso 25
Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”
→
2Móz 24,8;
Jer 31,31
verso 26
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.
verso 27
Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
verso 28
Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.
verso 29
Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.
verso 30
Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg annyian.
verso 31
Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.
verso 33
Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást.
verso 34
És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem.
Libros
