Ésaiás próféta könyve

capitolul 26


Capitole:


versetul 1

Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!


versetul 2

Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője.


versetul 3

Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;


versetul 4

Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van.


versetul 5

Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;


versetul 6

Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!


versetul 7

Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.


versetul 8

Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! Te neved és emlékezeted után vágyott a lélek!


versetul 9

Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.


versetul 10

Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.


versetul 11

Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet.


versetul 12

Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.


versetul 13

Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!


versetul 14

A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.


versetul 15

Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.


versetul 16

Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.


versetul 17

Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!


versetul 18

Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.


versetul 19

Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!


versetul 20

Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!


versetul 21

Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!

Capitole:


Cărți