Józsua könyve
4. fejezet
A tizenkét emlékkő felállítása
1. vers
Volt pedig, midőn teljesen átkelt a Jordánon az egész nép, akkor szólt az Örökkévaló Józsuához, mondván:
2. vers
Vegyetek magatoknak a nép közül tizenkét férfit, egy-egy férfit törzsenként;
3. vers
és parancsoljátok meg nekik, mondván: vigyetek magatoknak innen, a Jordán közepéről, onnan, a hol szilárdan állnak a papok lábai, tizenkét követ, vigyétek azokat át magatokkal és tegyétek le a szálláson, a hol az éjjel meg fogtok hálni.
4. vers
És hívta Józsua a tizenkét férfiút; a kiket kirendelt Izraél fiai közül, egy-egy férfit törzsenként;
5. vers
és mondta nekik Józsua: Vonuljatok az Örökkévaló, a ti Istenetek ládája elé a Jordán közepére és emeljetek ki magatoknak, kiki egy követ a vállára, Izraél fiai törzseinek száma szerint.
6. vers
Azért hogy ez jelül legyen köztetek, midőn majd holnap kérdezik gyermekeitek, mondván, mik nektek e kövek –
7. vers
akkor mondjátok nekik: mivel megszakadtak a Jordán vizei az Örökkévaló szövetségének ládája előtt, amikor átvonult a Jordánon, megszakadtak a Jordán vizei; legyenek tehát e kövek emlékül Izraél fiai számára örökre.
8. vers
És cselekedtek akképpen Izraél fiai, amint megparancsolta Józsua: vittek tizenkét követ a Jordán közepéről, amint szólt az Örökkévaló Józsuához, Izraél fiai törzseinek száma szerint; átvitték magukkal a szállásra és letették ott.
9. vers
Tizenkét követ pedig fölállított Józsua a Jordán közepén, ott, a hol álltak a papoknak, a szövetség ládája vivőinek lábai; és ott maradtak mind e mai napig.
10. vers
S a papok, a láda vivői, állva maradtak a Jordán közepén, míg bevégződött az egész dolog, amit parancsolt az Örökkévaló Józsuának, hogy mondja el a népnek, mindaszerint, amint parancsolta Mózes Józsuának; a nép pedig sietve átkelt.
11. vers
És volt, midőn teljesen átkelt az egész nép, akkor vonult az Örökkévaló ládája, meg a papok a nép elé.
12. vers
És vonultak Reúbén fiai, Gád fiai és Menasse féltörzse fegyveresen Izraél fiai előtt, amint mondta nekik Mózes;
13. vers
mintegy negyvenezeren, hadra fölfegyverkezve, vonultak az Örökkévaló előtt háborúra Jeríchó síkságai felé.
14. vers
Ama napon naggyá tette az Örökkévaló Józsuát egész Izraél szemei előtt; félték őt, amint félték Mózest élete minden napjaiban.
15. vers
És szólt az Örökkévaló Józsuához, mondván:
16. vers
Parancsold meg a papoknak, a bizonyság ládája vivőinek, hogy menjenek föl a Jordánból.
17. vers
S megparancsolta Józsua a papoknak, mondván: Jöjjetek föl a Jordánból.
18. vers
Volt pedig, amikor fölmentek a papok, az Örökkévaló szövetsége ládájának vivői, a Jordánból, alig kerültek a papok lába talpai a szárazra, akkor visszatértek a Jordán vizei helyükre és folytak mint tegnap tegnapelőtt mind a partjain túl.
Megérkezés Gilgálba
19. vers
A nép pedig fölment a Jordánból az első hónap tizedikén, és táboroztak Gilgálban, Jeríchó keleti szélén.
20. vers
Ama tizenkét követ pedig, melyeket vettek a Jordánból, fölállította Józsua Gilgálban.
21. vers
És szólt Izraél fiaihoz, mondván: Hogyha majd holnap kérdezik gyermekeitek atyáikat, mondván, mik e kövek –
22. vers
akkor tudassátok gyermekeitekkel, mondván: szárazon kelt át Izraél e Jordánon,
23. vers
mivel kiszárasztotta előttetek az Örökkévaló, a ti Istenetek a Jordán vizeit, míg át nem keltetek, amint tett a Örökkévaló, a ti Istenetek a nádas tengerrel, melyet kiszárasztott előttünk, míg át nem keltünk.
24. vers
Azért, hogy megismerjék mind a föld népei az Örökkévaló kezét, hogy erős az; azért hogy féljétek az Örökkévalót, a ti Isteneteket, minden időben.
Könyvek
