Józsua könyve
24. fejezet
Józsua búcsúbeszéde
1. vers
Összegyűjtötte Józsua mind az Izraél törzseit Sekhémbe és hívta Izraél véneit, fejeit, bíráit és tisztviselőit és oda álltak Isten színe elé.
2. vers
És szólt Józsua az egész néphez:
Így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: túl a folyamon laktak atyáitok ősidőtől fogva, Térach, Ábrahám atyja és Náchór atyja és szolgáltak más isteneket.
3. vers
S vettem atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról és engedtem őt járni Kanaán egész országában, megsokasítottam magzatját és adtam neki Izsákot;
4. vers
s adtam Izsáknak Jákóbot és Ézsaut, és adtam Ézsaunak Széir hegyét, hogy elfoglalja, Jákob pedig és fiai lementek Egyiptomba.
5. vers
És küldtem Mózest és Áront és sújtottam Egyiptomot a szerint, amint cselekedtem közepette; s azután kivezettelek titeket.
6. vers
Kivezettem atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerig, akkor üldözték az egyiptomiak atyáitokat szekérhaddal és lovasokkal a nádas tengerig.
7. vers
Kiáltottak az Örökkévalóhoz és vetett homályt közétek és az egyiptomiak közé, hozta reájuk a tengert, úgy hogy elborította és így látták szemeitek, amit cselekedtem Egyiptommal; erre laktatok a pusztában sok ideig.
8. vers
És elhoztalak titeket az emóri országába, a ki a Jordánon túl lakott és harcoltak veletek, de kezetekbe adtam őket, elfoglaltátok országukat, s elpusztítottam őket előletek.
9. vers
Ekkor fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya és harcolt Izraél ellen; küldött és hívta Bileámot, Beór fiát, hogy megátkozzon titeket.
10. vers
De nem akartam hallgatni Bileámra; úgy hogy áldva áldott meg titeket s így megmentettelek titeket kezéből.
11. vers
Átkeltetek a Jordánon és eljutottatok Jeríchóig és harcoltak ellenetek Jeríchó emberei, az emóri, a perizzi, a kánaáni, a chitti, a girgási, a chivvi és a jebúszi; és kezetekbe adtam őket.
12. vers
És küldtem előttetek a darázst és elűzte azokat előletek: az emóri két királyát, nem kardoddal s nem íjaddal.
13. vers
Adtam nektek országot, mellyel nem vesződtél és városokat, melyeket nem építettetek és laktok bennök; szőlőket és olajfákat, melyeket nem ültettetek, esztek ti.
14. vers
Most tehát féljétek az Örökkévalót, szolgáljátok őt őszintén és igazán; távolítsátok el az isteneket, melyeket szolgáltak őseitek a folyamon túl és Egyiptomban és szolgáljátok az Örökkévalót.
15. vers
Ha pedig rossznak tetszik szemeitekben, szolgálni az Örökkévalót, válasszatok magatoknak ma, kit szolgáltok majd: vajon az isteneket-e, melyeket szolgáltak őseitek a folyamon túl, avagy az emóri isteneit-e, kinek országában laktok; én pedig és házam az Örökkévalót fogjuk szolgálni.
A nép fogadalma
16. vers
Felelt a nép és mondta: Távol legyen tőlünk elhagyni az Örökkévalót, hogy szolgáljunk más isteneket.
17. vers
Mert az Örökkévaló a mi Istenünk – ő az, a ki fölvezetett minket és atyáinkat Egyiptom országából, a rabszolgák házából és a ki mívelte szemeink előtt e nagy jeleket és megőrzött bennünket az egész úton, melyen jártunk és mind a népek között, melyeknek közepén átvonultunk;
18. vers
és elűzte az Örökkévaló mind a népeket, meg az emórit az ország lakóját előlünk – mi is szolgálni fogjuk az Örökkévalót, mert ő az istenünk.
19. vers
Ekkor szólt Józsua a néphez: Nem szolgálhatjátok majd az Örökkévalót, mert szentséges Isten ő; buzgó Isten ő, nem bocsátja meg elpártolástokat és vétkeiteket.
20. vers
Ha elhagyjátok az Örökkévalót és szolgáltok idegen isteneket, akkor elfordul és rosszul bánik veletek és megsemmisít benneteket, minekutána jót tett veletek.
21. vers
Szólt a nép Józsuához: Nem, hanem az Örökkévalót fogjuk szolgálni.
22. vers
Erre szólt Józsua a néphez: Tanúk vagytok tenmagatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Örökkévalót, hogy őt szolgáljátok. – Mondták: Tanúk! –
23. vers
Most tehát távolítsátok el az idegen isteneket, melyek köztetek vannak és hajtsátok szíveteket az Örökkévalóhoz, Izraél Istenéhez.
24. vers
Mondta a nép Józsuának: Az Örökkévalót, a mi Istenünket fogjuk szolgálni és szavára fogunk hallgatni.
Szövetségkötés
25. vers
S kötött Józsua szövetséget a néppel ama napon; és adott neki törvényt és jogot Sekhémben.
26. vers
És megírta Józsua e szavakat Isten tanának könyvében; vett egy nagy követ és fölállította ott a tölgyfa alatt, mely az Örökkévaló szentélyénél volt.
27. vers
És szólt Józsua az egész néphez: Íme, ez a kő leszen tanú gyanánt ellenünk, mert ő hallotta mind az Örökkévaló szavait, melyeket beszélt velünk, és legyen ellenetek tanú gyanánt, nehogy megtagadjátok Isteneteket.
28. vers
És elbocsátotta Józsua a népet, kit-kit birtokába.
Józsua és Eleázár halála
29. vers
Történt e dolgok után, meghalt Józsua, Nún fia, az Örökkévaló szolgája, száztíz éves korában.
30. vers
És eltemették õt birtoka határában, Timnat-Szérachban, mely Efraim hegységében van, Gáas hegyétõl északra.
31. vers
És szolgálta Izraél az Örökkévalót Józsua minden napjaiban és a vének minden napjaiban, a kik sokáig éltek Józsua után és a kik tudták az Örökkévaló minden cselekedetét, amelyet mívelt Izraéllel.
32. vers
József csontjait pedig, melyeket felhoztak Izraél fiai Egyiptomból, eltemették Sekhémben, azon mezõ telkén, melyet megvett Jákob Chámór, Sekhém atyja fiaitól száz keszítáért; és jutottak József fiainak birtokul.
33. vers
Eleázár, Áron fia is meghalt, és eltemették Pinechász fiának a halmán, melyet adtak neki Efraim hegységében.
Könyvek
