Jeremiás siralmai

Capitole:

1 2 3 4 5

versetul 1

Jaj, de árván maradt a város,

amely tele volt néppel!

Olyan lett, mint az özvegyasszony!

Nagy volt a nemzetek között,

fejedelemasszony a tartományok között;

de robotra fogták!

versetul 2

Sírva sír éjjelente,

s könny borítja arcát!

Senki sincs, aki vigasztalná

azok közül, akik szerették.

Barátai mind megcsalták,

ellenségeivé lettek.

versetul 3

A nyomorúság és a kemény szolgálat után

száműzetésbe ment Júda!

Ott ül a népek között, nem talál nyugalmat.

Minden üldözője utolérte szorultságában.*

versetul 4

Sion útjai gyászolnak,

mert nincsen, aki ünnepre jönne.

Minden kapuja elpusztult.

Papjai sóhajtoznak, szüzei búsulnak, ^{/>
és neki csupa keserűség jut.}

versetul 5

Elnyomói hatalomra jutottak,

ellenségei boldogok.

Bizony, az Úr szomorította meg

sok bűne miatt,

gyermekei fogságba mentek

az elnyomó előtt.

versetul 6

Elhagyta Sion leányát minden ékessége,

fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok,

amelyek nem találnak legelőt,

és erőtlenül futnak üldözőik előtt.

versetul 7

Visszaemlékezik Jeruzsálem

nyomorúságának és elnyomásának napjain

minden gyönyörűségére,

amelyben része volt a régi időkben.

De népe ellenség kezébe esett,

és nem volt segítsége.

Ellenségei látva őt

csak nevettek megsemmisülésén.

versetul 8

Súlyosan vétkezett Jeruzsálem,

azért lett tisztátalanná.

Minden tisztelője megvetette,

mert látták mezítelenségét,

ő maga is sóhajtozik és elfordul.

versetul 9

Szennyes a ruhája széle,

nem gondolt arra, mi lesz a vége.

Szörnyen lesüllyedt, nincs vigasztalója.

Lásd meg, Uram, nyomorúságomat,

mert az ellenség erőt vett rajtam!

versetul 10

Kinyújtotta a kezét az ellenség

minden kincse után.

Sőt látta, hogyan mentek be

szentélyébe azok a népek,

akikről azt parancsoltad,

hogy nem mehetnek be gyülekezetedbe.

versetul 11

Egész népe sóhajtozik,

kenyér után futkos,

odaadják drágaságaikat az ételért,

hogy fölelevenedjenek.

Lásd meg, Uram, és tekintsd meg,

milyen megvetetté lettem!

versetul 12

Mindnyájan, ti járókelők:

tekintsétek meg, és lássátok:

van-e olyan bánat, mint az én bánatom,

amely engem ért, amellyel engem sújtott

az Úr izzó haragja napján?!

versetul 13

A magasságból tüzet bocsátott

csontjaimba, hogy eltiporjon.

Hálót vetett lábamnak, hanyatt buktatott,

elhagyottá tett engem;

egész nap beteg vagyok.

versetul 14

Saját kezével rótta rám vétkeim igáját,

ráfonódtak nyakamra,

megrendítették erőmet.

Olyanok kezébe adott engem az Úr,

akiknek nem állhatok ellen.

versetul 15

Az Úr félredobálta mellőlem

minden harcosomat.

Gyűlést hívott össze ellenem,

hogy összetörje ifjaimat;

sajtóba taposta az Úr Júda szűz leányát.

versetul 16

Ezekért sírok én,

szememből patakzik a könny,

mert messze van tőlem vigasztalóm,

aki megeleveníthetne engem.

Fiaim elvesztek, mert győzött az ellenség.

versetul 17

Sion kinyújtja a kezét,

de nincs vigasztalója.

Az Úr rendelt szorongatókat

Jákób ellen körös-körül,

Jeruzsálem csúfsággá lett közöttük.

versetul 18

Igazságos az Úr,

mert szava ellen rugódoztam!

Halljátok meg mind, ti népek,

és lássátok bánatomat:

hajadon lányaim és ifjaim fogságba mentek!

versetul 19

Kiáltottam azoknak, akik szerettek,

de megcsaltak engem.

Papjaim és véneim elpusztultak a városban,

amikor étel után futkostak,

hogy megelevenedjenek.

versetul 20

Lásd meg, Uram, milyen nyomorult vagyok,

bensőm háborog, vergődik a szívem,

mert bizony engedetlen voltam.

Kint fegyver pusztít,

bent minden olyan, mint a halál!

versetul 21

Hallották, hogy sóhajtozom,

de nincs vigasztalóm.

Minden ellenségem hallott veszedelmemről.

Örültek, hogy ezt cselekedted.

Hozd el a napot, amelyet meghirdettél!

Legyenek ők is olyanok, mint én!

versetul 22

Jusson eléd minden gonoszságuk,

és bánj velük úgy, ahogyan velem bántál

minden bűnömért.

Bizony, sokat sóhajtozom,

és beteg a szívem.

Capitole:

1 2 3 4 5