Sámuel első könyve

capitolul 30


Capitole:


versetul 1

Mire Dávid harmadnap Ciklagba érkezett embereivel, íme, az amálékiek betörtek a déli vidékre és Ciklagba, leverték Ciklagot és felperzselték.


versetul 2

Fogságba hurcolták az asszonyokat, mindenkit, aki benne volt, a kicsinytől fogva a nagyig. Senkit sem öltek meg, hanem elhajtották őket, és elmentek útjukra.


versetul 3

Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezett, íme, az föl volt perzselve, feleségeiket, fiaikat és leányaikat pedig fogságba vitték.


versetul 4

Akkor Dávid és a vele levő nép hangos sírásra fakadt, és annyira sírtak, hogy végül már erejük sem volt a sírásra.


versetul 5

Dávid két feleségét is fogságba hurcolták: a jezréeli Ahinóamot és a karmeli Abigailt, Nábál özvegyét.


versetul 6

És Dávid igen szorult helyzetbe jutott, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól.


versetul 7

Ezt mondta Ebjátár papnak, Ahimelek fiának: Hozd ide nekem az éfódot! Erre Ebjátár odavitte az éfódot Dávidhoz.


versetul 8

Dávid megkérdezte az Urat: Üldözzem-e ezt a sereget? Utolérem-e őket? Ő azt mondta neki: Üldözd, mert biztosan utoléred, és szabadulást szerzel.


versetul 9

Akkor elment Dávid hatszáz emberével együtt. Amikor a Beszór-patakhoz értek, a nép egy része megállt.


versetul 10

Dávid azonban négyszáz emberrel is tovább üldözte az ellenséget, mert kétszáz embere ott megállt, mivel olyan fáradtak voltak, hogy nem tudtak átkelni a Beszór-patakon.


versetul 11

A mezőn találkoztak egy egyiptomi emberrel, és Dávidhoz vitték. Adtak neki kenyeret, hogy egyék, és vizet, hogy igyon.


versetul 12

Adtak neki egy csomó száraz fügét és két kötés aszalt szőlőt is. Miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott.


versetul 13

Akkor ezt kérdezte tőle Dávid: Kinek az embere vagy, és honnan való vagy? Ő pedig így felelt: Egyiptomi ifjú vagyok, egy amáléki ember szolgája, de elhagyott engem az uram, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem.


versetul 14

Mi törtünk be a kerétiek déli vidékére, Júda területére és Káléb déli vidékére. Mi égettük föl Ciklagot.


versetul 15

Dávid megkérdezte tőle: Elvezetsz-e minket ahhoz a sereghez? Ő azt mondta: Esküdj meg nekem Istenre, hogy nem ölsz meg és uram kezébe sem adsz át, akkor elvezetlek ahhoz a sereghez.


versetul 16

El is vezette őket. És íme, azok az egész vidéken elszéledve ettek, ittak és táncoltak, mert igen nagy volt a zsákmány, amelyet a filiszteusok földjéről és Júda tartományából hoztak.


versetul 17

Dávid virradattól másnap estig vágta őket, és senki sem menekült meg közülük, hanem csak négyszáz ifjú, akik tevékre ültek, és elfutottak.


versetul 18

Mindent megmentett Dávid, amit elvittek az amálékiek. Két feleségét is kiszabadította.


versetul 19

Semmijük sem hiányzott, sem kicsi, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik abból, amit elvittek tőlük, Dávid mindent visszaszerzett.


versetul 20

Elvitte Dávid a juhokat és a marhákat, és ezeket tulajdon jószágaik előtt terelték, és azt mondták: Ez Dávid zsákmánya!


versetul 21

Mikor pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezett, akik fáradtabbak voltak, mint hogy követhették volna, és otthagyta őket a Beszór-pataknál, ezek kimentek eléje és a nép elé, amely vele volt. Amint Dávid a néphez közelebb ért, békességgel köszöntötte őket.


versetul 22

Akkor Beliál fiai, néhány gonosz ember azok közül, akik Dáviddal elmentek, ezt mondták: Mivel ezek nem jöttek el velünk, semmi mást ne adjunk nekik a zsákmányból, amelyet visszaszereztünk, hanem csak mindegyiknek a maga feleségét és gyermekeit. Vigyék azokat, és menjenek el!


versetul 23

Dávid azonban így szólt: Ne cselekedjetek így, atyámfiai, azzal, amit az Úr adott nekünk. Ő oltalmazott meg minket, és ő adta kezünkbe a sereget, amely ellenünk jött.


versetul 24

Vajon ki engedhetne nektek ebben a dologban? Sőt amekkora annak a része, aki elment a harcba, ugyanakkora legyen annak is a része, aki a fölszerelésnél maradt; egyenlőképpen osztozzanak!


versetul 25

És így történt ez attól a naptól fogva később is. Törvénnyé és szokássá tették ezt Izráelben, mind e mai napig.


versetul 26

Mikor pedig Dávid Ciklagba érkezett, küldött a zsákmányból Júda véneinek, az ő barátainak ezzel az üzenettel: Íme, az Úr ellenségeinek zsákmányából való ajándék számotokra;


versetul 27

azoknak tudniillik, akik Bételben, akik dél felé Rámótban és akik Jattírban laknak;


versetul 28

akik Aróérban, Szifmótban és Estemóában laknak;


versetul 29

akik Rákálban, a jerahmeéliek városaiban és a kéniek váro­sai­ban laknak;


versetul 30

a Hormában, Bór-Ásánban és Atákban lakóknak;


versetul 31

a Hebrónban és mindazokon a helyeken lakóknak, ahol Dávid megfordult az embereivel.

Capitole:


Cărți