capitolul 29
A tizedik esztendőben, annak tizedik havában, a hónap tizenkettedik napján volt hozzám az Örökkévaló szava a következőképpen:
Emberfia, irányítsd arcodat Fáraó Egyiptom királya felé és mondj róla próféta-igét és egész Egyiptomról.
Beszélj és mondd, így szól az Örökkévaló Isten: Ime, Én ellened fordulok, Fáraó Egyiptom királya, te nagy vízi szörnyeteg, amely heverész folyamágai között, aki azt mondja, enyém az én Nilusom és én alkottam magamnak.
Én horgokat vetek állkapcsaidba és pikkelyeidhez fűzve folyamod halait, kiemellek a te nagy folyamodból és folyamágaid minden hala pikkelyedhez tapad.
Azután otthagylak a pusztaságban téged és folyamágaid minden halát, a mező színén fogsz elhullani, el sem takarítanak és föl sem szednek, a föld vadjának és az ég madarának vetlek eledelül.
És meg fogják tudni Egyiptom minden lakói, hogy Én az Örökkévaló cselekszem ezt, mivel hogy nádszál-támaszul szolgáltak Izráel házának.
Mikor megmarkoltak téged kezükkel, összeroppantál és fölhasítottad mindenkinek karját és amikor rád támaszkodtak, összetörtél és ingadozóvá tetted mindenkinek derekát.
Azért így szól az Örökkévaló Isten: Íme, Én kardot hozok reád és kiirtok közüled embert és állatot,
és Egyiptom országa pusztasággá és romhalmazzá lészen és megtudják, hogy Én vagyok az Örökkévaló! annak okáért, hogy azt mondta: Enyém a Nilus és én alkottam azt.
Azért íme, Én ellened vagyok és folyamágaid ellen és Egyiptom országát omladékok puszta romhalmazává teszem, Szevéné őrtornyától Etiópia határáig.
Ember lába nem fog járni ott és barom lába nem fog járni rajta és lakatlan lesz negyven éven át.
És Egyiptomot az elpusztult országok között is pusztasággá teszem és városai a földúlt városok között is kietlen leromboltság képei lesznek negyven éven át és Egyiptom lakosságát szétszórom a nemzetek között és elszélesztem az országokban.
Mert úgymond az Örökkévaló Isten: Negyven év multán újra egybegyüjtöm Egyiptomot a népek közül, ahová elszéledtek,
és visszaterelem Egyiptom száműzötteit és letelepítem őket Pátrosz országában, származásuk földjén és ott törpebirodalmat fognak alkotni.
A királyságok között a legalacsonyabb lesz és nem emelkedik föl többé a nemzetek fölé és csekélyszámúvá teszem őket, hogy ne zsarnokoskodjanak a nemzetek fölött,
hogy ne legyen többé Egyiptom Izráel házának vélt menedéke, mely bűnt juttat eszükbe, midőn feléjük fordulnak. Így meg fogják tudni, hogy Én vagyok az Örökkévaló Isten.
Azután történt a huszonhetedik és első hónapjának első napján, hogy az Örökkévaló szava szólt hozzám:
Emberfia, Nebukadrecár, Babilónia királya nagy munkát végeztetett hadseregével Tyrusnál; minden fej kopasszá lett és minden váll meg lett nyúzva az erőfeszítésben, de jutalma nem volt sem neki, sem hadseregének Tyrus révén azért a nagy munkáért, amit ott végbevitt.
Ezért így szól az Örökkévaló Isten: Íme, Én Egyiptomot odaajándékoztam Nebukadrecárnak, Babilónia királyának és elviszi annak tömegét és zsákmányul ejti kincseit és prédául viszi martalékát és ez legyen a jutalma az ő hadseregének.
Megszolgált bérül, amelyért megdolgozott, neki adom Egyiptom országát, amiért számomra munkálkodott, úgymond az Örökkévaló Isten.
Aznap hatalmat sarjasztok Izráel házának, neked pedig szabad szólást adok közöttük és föl fogják ismerni, hogy Én vagyok az Örökkévaló!