Pál levele a galatákhoz

capitolul 3


Capitole:

1 2 3 4 5 6


versetul 1

Óh, értelmetlen galaták, ki igézett meg éppen titeket, akiknek szeme elé úgy rajzolódott előzőleg a Krisztus Jézus, mint megfeszített.


versetul 2

Csak azt az egyet akarom megtudni tőletek, hogy a Szellemet a törvény előírta tettek alapján kaptátok-e? Vagy hitnek hallásán át?


versetul 3

Ennyire értelmetlenek vagytok? Szellemmel kezdtétek el, és most hússal végzitek be?


versetul 4

Akkora élményt éltetek át – hiába? Ha csakugyan hiába.


versetul 5

Az, aki a Szellemet szolgáltatja nektek, és hatalmas erőket munkál bennetek, törvény tettei alapján vagy hitbeli engedelmesség alapján teszi-e ezt?


versetul 6

Így hitt Ábrahám is az Istennek, és igazságosságul számították azt be neki.


versetul 7

Ismerjétek fel hát, hogy akik a hitből valók, azok az Ábrahám fiai.


versetul 8

Miután az Írás előre látta, hogy az Isten a nemzeteket a hit alapján teszi igazságossá, előre hirdette Ábrahámnak ezt az örömhírt: „Benned fognak áldást kapni az összes nemzetek.”


versetul 9

Így hát a hitből valók kapnak áldást a hívő Ábrahámmal együtt.


versetul 10

Hiszen akik a törvény tettei alapján állnak, mind átok alatt vannak, mert meg írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amit a törvény könyvében megírtak, hogy azt megtegye.”


versetul 11

Hogy pedig a törvény által senki sem válik igazságossá Istennél, nyilvánvaló, mert az igazságos hit alapján fog élni.


versetul 12

A törvény pedig nem a hit alapján követelőzik, hanem aki megtette, amit követel, azáltal fog élni.


versetul 13

A Krisztus azzal, hogy átokká lett értünk, kivásárolt bennünket a törvény átka alól, hiszen meg van írva: „Átkozott mindenki, aki fán függ.”


versetul 14

Így azután Ábrahám áldása a Krisztus Jézusban száll a nemzetekre, hogy a Szellem ígéretét a hiten keresztül nyerjük el.


versetul 15

Testvéreim, ember módjára szólok: Még egy emberi végrendeletet sem tehet senki félre, ha hitelesítve van, sem nem fűzhet hozzá más rendelkezést.


versetul 16

Már most az ígéreteket Ábrahámnak tették és magvának. Nem azt mondja: „magvainak”, mintha sokról szólna, hanem úgy szól, mint egyről: „és magvának”, aki a Krisztus.


versetul 17

Mondom tehát: Az Istentől előzőleg hitelesítve adott rendelkezést a négyszázharminc évvel később előálló törvény nem érvénytelenítheti, hogy az ígéretet hatályától fossza meg.


versetul 18

Ha ugyanis a törvény alapján nyernénk el az örökséget, többé nem az ígéret alapján kapnánk. Ábrahámnak azonban az ígéreten keresztül adta azt Istennek kegyelme.


versetul 19

Mire való tehát a törvény? Az áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet, s addig tart érvénye, míg eljön a Mag, akinek az ígéretet adták. Az angyalok adták parancsba, közbenjáró kezén át.


versetul 20

A közbenjáró pedig nem egyhez tartozik, ellenben az Isten egy.


versetul 21

Ellene szól tehát a törvény az ígéreteknek? Szó sem lehet róla! Hiszen ha olyan törvényt adtak volna, melynek hatalma van arra, hogy megelevenítsen, valóban a törvény megtartásából származnék az igazságosság.


versetul 22

Ámde az írás vétek alá zárt mindent, hogy az ígéretet a Krisztus Jézusba vetett hit alapján kapják meg a hívők.


versetul 23

Mielőtt azonban a hit eljött volna, törvény alá összezárva őriztek minket, míg a hit le nem lepleződik.


versetul 24

Így hát a törvény nevelőnkké (gyermekvezetőnkké) lett a Krisztushoz, hogy azután hit alapján legyünk igazságosakká.


versetul 25

Miután azonban a hit eljött, többé nem vagyunk a nevelő alatt.


versetul 26

A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül ugyanis mindnyájan Isten fiai vagytok.


versetul 27

Ahányan csak a Krisztusba bemerítkeztetek, a Krisztust öltöttétek fel.


versetul 28

Nincs hát többé zsidó, sem hellén, nincs rabszolga, sem szabad, nincs férfi és nő, mert mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.


versetul 29

Ha pedig a Krisztuséi vagytok, következőleg Ábrahám magva vagytok, ígéret vonalán örökösök.

Capitole:


Cărți