Mózes második könyve

chapter 9

Chapters:

Az ötödik csapás: Dögvész

És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj be Fáraóhoz és szólj hozzá: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, bocsásd el népemet, hogy szolgáljon engem.

verse #2

Mert ha vonakodol elbocsátani és még tartóztatod őket,

verse #3

íme, az Örökkévaló keze lesz nyájadon, mely a mezőn van, a lovakon, a szamarakon, a tevéken, a marhán és a juhokon, igen súlyos dögvész.

verse #4

És különbséget tesz az Örökkévaló Izrael nyája és Egyiptom nyája között, és nem fog elhullani mindabból, ami Izrael fiaié, semmi.

verse #5

És az Örökkévaló szabott határidőt, mondván: holnap teszi meg az Örökkévaló ezt a dolgot az országban.

verse #6

Az Örökkévaló megtette ezt a dolgot másnap és elhullott az egyiptomiak minden nyája; Izrael nyájából pedig nem hullott el egy sem.

verse #7

Fáraó pedig elküldött és íme, nem hullott el Izrael nyájából még egy sem; és konok maradt Fáraó szíve és nem bocsátotta el a népet.

A hatodik csapás: Fekélyek

verse #8

És mondta az Örökkévaló Mózesnek meg Áronnak: Vegyetek tele markotokkal kemencekormot, ez szórja Mózes az ég felé Fáraó szeme láttára;

verse #9

és legyen porrá Egyiptom egész országa fölött; és legyen emberen és állaton fekéllyé, mely hólyagokat fakaszt, Egyiptom egész országában.

verse #10

Ők vették a kemencekormot és megálltak Fáraó előtt, Mózes feldobta azt az égnek és lett hólyagos fekély, mely kifakad, emberen és állaton.

verse #11

És nem bírtak az írástudók megállni Mózes előtt a fekély miatt, mert a fekély volt az írástudókon és mind az egyiptomiakon.

verse #12

De az Örökkévaló erőssé tette Fáraó szívét és nem hallgatott rájuk, amint szólt az Örökkévaló Mózeshez.

A hetedik csapás: Jégeső

verse #13

És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Kelj fel kora reggel és állj meg Fáraó előtt és mondd neki: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem.

verse #14

Mert ez ízben küldöm én mind a csapásaimat szívedre és szolgáid ellen és néped ellen, azért, hogy megtudjad, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön.

verse #15

Mert most kinyújthatnám kezemet és sújthatnálak téged és népedet halálvésszel, hogy eltűnnél a földről;

verse #16

ámde azért tartottalak meg, hogy megmutassam neked erőmet és azért; hogy hirdessék nevemet az egész országban.

verse #17

Ha még fennhéjázkodol népem ellen, hogy nem bocsátod el,

verse #18

íme, én hullatok holnap ez időben igen nagy jégesőt, amelyhez hasonló nem volt Egyiptomban ama naptól, hogy alapították, egész mostanáig.

verse #19

Azért most küldj ki, gyűjtsd be nyájadat és mindenedet, amid van a mezőn; minden ember és állat, mely a mezőn lesz található és nem takaríttatik be a házba – lejön rájuk a jégeső és elvesznek.

verse #20

Aki félt az Örökkévaló szavától Fáraó szolgái közül, behajtotta szolgáit és nyáját a házakba;

verse #21

de aki nem fordította szívét az Örökkévaló szavára, hagyta szolgáit és nyáját a mezőn.

verse #22

És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy legyen jégeső Egyiptom egész országában, emberre, állatra és a mező minden füvére Egyiptom országában.

verse #23

Mózes kinyújtotta botját az ég felé és az Örökkévaló támasztott mennydörgést és jégesőt, meg tűz szállt le a földre; és hullatott az Örökkévaló jégesőt Egyiptom országára.

verse #24

És volt jégeső, meg cikázó tűz a jégeső között, fölötte nagy, amelyhez hasonló nem volt Egyiptom egész országában, mióta nemzetté lett.

verse #25

És elvert a jégeső Egyiptom egész országában mindent, ami a mezőn volt embertől baromig; és a mező minden füvét elverte a jégeső, a mező minden fáját pedig letörte.

verse #26

Csak Gósen földjén, a hol Izrael fiai voltak, nem volt jégeső.

verse #27

Fáraó elküldött és hivatta Mózest meg Áront és mondta nekik: Vétkeztem ez ízben; az Örökkévaló az igazságos, én pedig és népem a bűnösök.

verse #28

Fohászkodjatok az Örökkévalóhoz, hogy legyen elég, hogy ne legyen több mennydörgése Istennek és jégeső; akkor majd elbocsátalak benneteket és nem kell tovább maradnotok.

verse #29

És mondta neki Mózes: Mihelyt kimegyek a városból, kiterjesztem kezeimet az Örökkévaló felé; a mennydörgés meg fog szűnni és a jégeső nem lesz többé, hogy megtudjad, hogy az Örökkévalóé a föld.

verse #30

Te azonban és szolgáid, tudom, hogy mégsem féltek az Örökkévaló Istentől.

verse #31

És a len meg az árpa elveretett, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós volt;

verse #32

de a búza és a tönköly nem veretett el, mert azok későiek,

verse #33

Mózes kiment Fáraótól, ki a városból és kiterjesztette kezeit az Örökkévaló felé; a mennydörgés megszűnt és a jég meg az eső nem ömlött a földre.

verse #34

Midőn Fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, akkor újra vétkezett és konokká tette a szívét, ő és az ő szolgái.

verse #35

És erős maradt Fáraó szíve és nem bocsátotta el Izrael fiait, amint szólt az Örökkévaló Mózes által.