chapter 15
És jutott a sors Jehúda fiai törzsének családjaik szerint […]
Kálébnek, Jefunne fiának pedig adta osztályrészül Jehúda fiai között, az Örökkévaló parancsa szerint Józsuának: Kirjat-Arbát – ez volt Anák atyja – azaz Chebrónt.
És kiűzte onnan Káléb Anák három fiát: Sésajt, Achímánt és Talmajt, Anák szülöttjeit.
S fölment onnan Debír lakói ellen; Debír neve pedig azelőtt Kirjat-Széfer.
S mondta Káléb: a ki megveri Kirjat-Széfert és beveszi, annak oda adom leányomat, Akhszát nőül.
És bevette Otníél, Kenáz fia, Káléb testvére: és oda adta neki leányát, Akhszát nőül.
S történt, mikor oda jött, rábeszélte, hogy kérjen atyjától mezőt; és lesiklott a szamárról. És mondta neki Káléb: Mi lelt?
Mondta: Adj nekem áldást, mert a délvidéki földre adtál engem, adjál hát vízkútfőket. Erre adta neki a felső kútfőket és az alsó kútfőket.
Ez Jehúda fiai törzsének birtoka családjaik szerint […]
A jebúszít azonban, Jeruzsálem lakóit, nem birták kiűzni Jehúda fiai; így maradt a jebúszí Jehúda fiaival Jeruzsálemben mind e mai napig.