Mózes ötödik könyve

27. fejezet


Fejezetek:


D) Mózes harmadik beszéde
A törvény megerősítése (5Mózes 27:1–30.)
Szertartás a Jordán átlépésekor


1. vers

És megparancsolta Mózes, meg Izrael vénei a népnek, mondván: őrizzétek meg mind a parancsolatot, melyet én ma nektek parancsolok.


2. vers

És lesz, ama napon, melyen átvonultok a Jordánon az országba, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, állíts föl magadnak nagy köveket és meszeld be azokat mésszel,


3. vers

és írd rájuk a tannak minden szavait, mihelyt átvonultál; azért, hogy bemehess az országba, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, a tejjel-mézzel folyó országba, amint szólt hozzád az Örökkévaló, őseid Istene.


4. vers

És lesz, mihelyt átvonultatok a Jordánon, állítsátok föl a köveket, amit én ma nektek parancsolok, az Évol hegyén és meszeld be azokat mésszel.


Oltár építése


5. vers

És építs ott oltárt az Örökkévalónak, a te Istenednek, kövekből való oltárt, ne emelj azokra vasat.


6. vers

Egész kövekből építsd az Örökkévaló, a te Istened oltárát és mutass be azon égőáldozatokat az Örökkévalónak, a te Istenednek;


7. vers

vágj vágóáldozatokat és edd meg ott; és örvendj az Örökkévaló, a te Istened színe előtt.


8. vers

És írd a kövekre a tannak minden szavait egész értelmesen.


„Noblesse oblige”


9. vers

És szólt Mózes és a levita papok egész Izraelhez, mondván: Figyelj és halljad Izrael! E napon lettél az Örökkévaló, a te Istened népévé!


10. vers

Hallgass tehát az Örökkévaló, a te Istened szavára és tedd meg parancsolatait és törvényeit, melyeket én ma neked parancsolok.


Az ünnepélyes áldás és átok módja


11. vers

És megparancsolta Mózes a népnek ama napon, mondván:


12. vers

Ezek álljanak, hogy megáldják a népet a Gerizim hegyén, mihelyt átvonultatok a Jordánon Simon, Lévi, Júda, Isszáchár, József és Benjámin.


13. vers

Ezek pedig álljanak az átoknál az Évol hegyén: Rúben, Gád, Ásér, Zebúlun, Dán és Náftáli.


14. vers

És szólaljanak meg a leviták és mondják Izrael minden férfiának fennhangon:


Az ünnepélyes átok


15. vers

Átkozott a férfi, aki készít faragott képet vagy öntött bálványt, utálatára az Örökkévalónak, mester kezeművét és titokban fölállítja! És feleljen az egész nép és mondja: Ámen!


16. vers

Átkozott, aki megveti atyját és anyját! És mondja az egész nép: Ámen!


17. vers

Átkozott, aki eltolja felebarátja határát! És mondja az egész nép: Ámen!


18. vers

Átkozott, aki félrevezet vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!


19. vers

Átkozott, aki elhajlítja jogát az idegennek, árvának és özvegynek! És mondja az egész nép: Ámen!


20. vers

Átkozott, ki hál atyja feleségével, mert felfedte atyjának leplét! És mondja az egész nép: Ámen.


21. vers

Átkozott, ki hál bármely barommal! És mondja az egész nép: Ámen.


22. vers

Átkozott, ki hál nővérével, atyjának leányával vagy anyjának leányával! És mondja az egész nép: Ámen.


23. vers

Átkozott, ki hál napával! És mondja az egész nép: Ámen.


24. vers

Átkozott, aki agyonveri felebarátját titokban! És mondja. az egész nép: Ámen! 25. Átkozott, aki vesztegetést elfogad; hogy megöljön valakit, ártatlannak vérét ontva! És mondja az egész nép: Ámen!


26. vers

Átkozott, aki nem tartja fenn a tannak szavait, hogy megtegye azokat! És mondja az egész nép: Ámen!

Fejezetek:


Könyvek